Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
a palcikaierkepth A SZAMITOGEPES TÉRKÉPKÉSZÍTÉSIG DR. RADÚ SÁNDOR DR. PAPP-VARYARPAD A felfedezések történetéből számos esetet ismerünk, amikor az utazók a bennszülöttek földből mintázott, fakéregre karcolt vázlatai alapján járják be az ismeretlen vidéket. Kolumbusz például 1502-ben, Guanója szigetéről egy öreg indián rajza alapján hajózott tovább, és fedezte fel Honduras partjait. A természeti népek térképei közül, amelyek írásbeliségüket messze megelőzték, legismertebbek a Marshall- szigetek őslakóinak pálcikatérképei. Ezek a hajózást voltak hivatva segíteni. A pálmalevél-erezettel, rostokkal összekötött pálcikák a kettős szigetsoron megtörő tengeráramlások által kirajzolt hullámrendszert, a pálcikákra erősített kagylóhéjak a szigeteket jelölték. Az öntözéses gazdálkodást folytató első ns7tálvtársnHnlmnk és n mnnánNAPFOGYATKOZAST JELZŐ TÉRKÉP (1715) tulajdon kialakulása szükségessé tette a birtokhatárok pontos kijelölését. Az áradások által elmosott határköveket ismételten fel kellett állítani, s ez a földmérési ismeretek gyors fejlődéséhez vezetett. Jól mutatja a fejlődést a mezopotámiai En-Lil-Ki (Nippur), az i. e. IX—Vili. században állt város térképe. A vázlat 1899-ben, ásatás közben került elő. A továbbiakban az ennek alapján végzett ásatás igazolta a térkép helyességét. Az antik görög világ, majd a hellénista birodalmak emlékei között számos, földmérésre és térképre utaló leírás található, de térkép nem maradt fenn. A korszak vége felé a térképészeti ismeretek betetőzését Eratoszthenész munkássága (i. e. 276 —195) jelenti. Eratoszthenész elsőként mérte meg az általa is gömb alakúnak vallott Föld kerületét, és először alkalmazott térképének szerkesztésekor - a csillagászati szélességmeghatározások és az utazási idők alapján számított, a távolságok arányos kisebbítésével kialakított - földrajzi fokhálózatot. Már a római birodalom itáliai hódításai során nyilvánvalóvá vált, hogy a távolabbi területekkel a kereskedelmet fenntartani, valamint külső támadás, lázadás esetén a csapatokat gyorsan a helyszínre szállítani csak egész évben járható úthálózaton lehet. Az egész birodalmat kővel kirakott, római mérföldenként távolságmutató kövekkel szegélyezett utakkal hálózták be. A tartományokba vezényelt katonák útbaigazítására készült időszámításunk 350. esztendeje körül a birodalom egyetlen ránk maradt úttérképe. A római birodalom hanyatlásának ideje, majd a középkor korai évszázadai alatt a térképészeti gyakorlat is visszaesett. 1477-ben, Bolognában, 7 évvel a nyomtatás feltalálása után jelent meg egy, az akkor ismert világot 26 lapon, részletesen bemutató, rézmetszetű atlasz. A mesterművet Ptolemaiosz, az Egyiptomban működő görög csillagász és geográfus az i. u. 150. év körül alkotta. A kézirat valószínűleg Bizáncba került és a könyvtár mélyén rejtőzött egy évezredig. A hanyatló világvárosból, a török veszély elől, a könyvtár egy részét Olaszországba menekítették. A váratlanul előkerült mű messze meghaladta a kor földrajzi és térképészeti ismereteit, s másfél évszázadra minden térkép alapjává, mintaképévé vált. (1477 és 1599 között 31 kiadást ért meg.) Az időközbeni nnnv fnlHrnÍ7Í f«=»|fpHi*7Pcp|/|zp| ic nnnv
