Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
csak az eredeti alkotást bővítették, javították, teljesen új mű kiadásába senki sem mert belefogni. Ptolemaiosz atlasza nemcsak a térképészeti ismereteket lendítette előre, hanem éppen hibái révén serkentőleg hatott a nagy földrajzi felfedezésekre is. Egyik hibája, hogy a Föld kerületét a térképen a valóságosnál sokkal kisebbnek mutatta. Ez csábította Kolumbuszt arra, hogy nyugat felé keresse az Indiába vezető utat. A másik tévedése, hogy zárt béltengernek rajzolta az Indiaióceánt, ösztönzően hatott a déli földrész, a későbbi Ausztrália és Antarktisz felfedezésére. Ptolemaiosz atlasza és a hozzá mellékelt leírás általánossá tette a gömb alakú Földről szóló tanítást. Hatására Martin Behaim nürnbergi tudós, Amerika felfedezésének évében, elkészítette a középkor első ránk maradt, 54 cm átmérőjű földgömbjét, amely az új világot, természetesen, még nem jelölte. A földrajzi felfedezések nyomán kétszeresre tágult földgolyón hatalmas földterületek váltak ismertté. További földrészek megismerésének, kiaknázásának vágya óriási lendületet adott a hajózásnak és az azt segítő térképek készítésének. Németalföld nemcsak a világkereskedelemnek, hanem a térképészetnek is — egy évszázadra - a központjává vált. Itt születtek - Ortelius (1570), Waghe- naer (1584-1585), Mercator (1595), Blaeau (1608), Hondius (1633) és Jansson (1652) nagyszerű rajzai nyomán - a csipkefinomságú, díszes keretű, művészi grafikákkal gazdag címfeliratú és mértéklécű, a még ismeretlen területeket hajókkal, állatokkal, fantáziaképekkel kitöltő világatlaszok. A tengeri utazások nyomán készített nagyszabású világatlaszok híre kissé beárnyékolta a szárazföld belsejében tevékenykedő, a térképészet további fejlődését megalapozó szerkesztők munkáját. A feudális széttagoltság felszámolása, a központi hatalom kialakulása ugyanakkor igényelte az országok területének pontosabb és részletesebb térképi ábrázolását. A csillagászati, földmérési ismeretek fejlődése már lehetővé tette pontosabb országtérképek kidolgozását. A kor felmérésen alapuló országtérképei közül, pontosságával és kivitelezésével is, kiemelkedik a Lazarus (Lázár deák) által készített, 1528-ban megjelent első magyar térkép. A XVIII, század végén és a XIX. század elején a harcászat változása adott úi lendületet a térképészetnek. A sík mezőn egymással szemben vonalalakzatban felálló csapatok hadrendjét felváltotta az amerikai szabadságharcban alkalmazott tagolt hadrend és a terep sajátságaihoz igazodó harcmodor. Korábban a vezér közvetlenül áttekinthette a harcmezőt, térképet csak a csapatok mozgásához, elszállásolásához használt. Ehhez a kevésbé részletes és pontos, úgynevezett áttekintő térkép is megfelelt. A tagolt hadrendű hadászatban viszont a vezérnek előre ismernie kellett a terepalakulatokat, a domborzatot és növényzetet. Ez rendkívül fontossá tette a részletes térképeket a hadvezetés számára. Az európai államok nagyarányú, részletes, katonai felmérésekbe kezdenek. (Magyar- országon az 1764 és 1787 közötti első katonai felmérés nyomán készült térképek 1 : 28 800 méretarányban ábrázolták az országot.) A katonai térképezés legnagyobb problémája a domborzatnak olyan ábrázolása, amelyről a lejtő meredeksége leolvasható, és a hegy rajza nem takarja el a többi fontos térképi részletet. Csak az első világháború után vált általánosan elfogadottá a magasságnak szintvonalakkal való ábrázolása. A fényképezőgép és a repülőgép társítása századunk elején a légifényképezéshez vezetett, s e felvételek meggyorsították a térképkészítést. A föld felszínét ábrázoló (ún. földrajzi vagy chorográfiai) térképek mellett a XVII. század első negyedében megjelentek a közvetlenül nem észlelhető jelenségeket (a mágnestű elhajlását, a csapadék meny- nyiségét, a kőzetek minőségét stb.) bemutató ún. szak- (tematikus) térképek. Az egyes térképek alapján, Humboldtnak a XVIII, század természettudományos ismereteit összefoglaló könyve kiegészítéseként, 1833 és 1848 között megjelent az első szak- (tematikus) világatlasz, a németországi Gothában kiadott Berghaus-fé- le „Physikalischer Weltatlas". Napjainkban a szak- (tematikus) térképek kiadása, számukat tekintve, megelőzi a hagyományos, a föld felszínét bemutató térképek közzétételét. A gazdaságirányítás, a területi tervezés, a politikai propaganda, a kutatás nélkülözhetetlen eszközeivé váltak az egy-egy ország egész területét vagy egész tájait bemutató száktérképek, illetve azok komplex gyűjteményei, a nemzeti és regionális atlaszok. Magyarország nemzetközileg elismert térképészete 1974-ben ismét kivívta a külföld elismerését, amikor meajelent az ország hatkötetes tervezésigazdasági atlaszsorozata, amely részletes térképeken ábrázolja hazánk természeti viszonyait és az 1970. évi népszámlálási, ipari és mezőgazdasági adatokat. A nemzetközi érdeklődést az váltotta ki, hogy — elsőként a világon — az ország egész területéről egy időpontra vonatkozó adatokat tartalmazó atlaszsorozatot jelentettünk meg, meglehetősen rövid idő alatt. Az elismerés ellenére sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az adatfelvétel és az atlaszok megjelenése között négy és fél év telt el. Ennél rövidebb idő alatt ennyi térképet csak számítógépek segítségével lehet előállítani. Napjainkban már a számítógéphez kapcsolt rajzoló és sokszorosító automaták segítségével az adatok feldolgozásával egyidejűleg előállíthatjuk a térképet is. A korszerű eszközök ellenére a térképek iránti igényt alig tudjuk kielégíteni. Különösen az úgynevezett harmadik világ fejlődő országainak gazdasági haladását, természeti erőforrásaik feltárását, gazdaságuk észszerű térbeli megszervezését nehezíti a térképek hiánya. (Az ENSZ 1971. évi adatai szerint a szárazföldek felületének csak 1/5-éről vannak részletes térképek.) Az űrhajókon a világűrbe juttatott fényképezőgépek felvételei alapján lehetővé vált a Hold egyes, az ember leszállásához kiszemelt területeinek minden földi tájnál részletesebb feltérképezése. A Hold kutatása megnyitotta az utat a Föld gyorsabb térképezéséhez is. A természeti kincsek kutatását segítő amerikai és szovjet mesterséges holdak - még csak kísérleti jelleggel - átlag kilenc naponként földünk minden pontját lefényképezik és a képet elektromos jelek formájában földi számítóközpontokba továbbítják. A számítógép a kapott képet egybeveti a korábbival és a változásokat automatikusan kirajzolja. A felvételek olyan élesek, hogy minden 60-80 méternél nagyobb kiterjedésű változást (áradást, vízszennyeződést, a levelek elszíneződése alapján a növényi betegségek elterjedését) a gép ki tud mutatni. A nyersanyagtartalékok feltárásának, a növénybetegségek korai felismerésének elősegítése, a térképek tartalmát érintő változások gyors, egységes nyilvántartása végett a szocialista országok, Interkozmosz elnevezésű Közös programjuk keretében, 1978-ban kívánják felbocsátani a természeti erőforrásokat kutató első mesterséoes holdiukat. 3
