Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
Busójárás Mohácson népi hagyományokká váltak a farsang korábbi, középkorra jellemző megnyilvánulásai. A farsang egésze szempontjából kitüntetett szerep jutott a húshagyókeddnek, a farsang végének, amitől a farsang a másik nevét — Karnevál — vette. Húshagyókedden értek véget a korábbi vidám napok, befejeződött az ételben, italban, táncban való tobzódás és hamvazószerdával megkezdődött a bűnbánat, a böjt ideje. A húshagyókeddi nagy felvonulással búcsúztak a jó ételektől, a hústól (Carne vale! — Hús, isten veled!). Sok helyen ezzel a népünnepéllyel az egész farsangot azonosították, s nevét is átvitték az egész farsangra. A magyar farsangi népszokások legtöbbje a természet újjáéledésével, a tél elmúltával, a tavasz kezdetével kapcsolatos. Sok varázslat, mágia járul hozzájuk, amelyekkel a termékenységet, a bő termést remélték segíteni. Egyes vidékeken a farsangi felvonulásokban a rút, gyűlölt, hideg telet báb képviseli, mint például a palóc ,,ki- szi” is. A kiszit a felvonulás végén megsemmisítik (elégetik, folyóba dobják). Néhol temetést rendeznek, sőt halotti tort is tartanak a kiszinek. A kiszi-hajtás, kiszi-vivés szokásával rokon a turka-jórás, a villőzés szokása. A varázsláshoz, a termékenységet segítő mágiához tartozik a farsangi szűzgulyahajtás vagy szűz- gulyafordítás szokása. A szokást kísérő kolom- polással, ostorpattogtatással, csergőzéssel, kongózással a rossz szellemeket, a rontó démonokat, a betegséget igyekeztek távoltartani az állatoktól. A farsangi felvonulások, népünnepélyek legtöbbje maszkos, álarcos, jelmezes. Eredetileg a maszk, az álarc, a jelmez az elrejtőzést szolgálta a rossz, a gonosz elől. Ezért némelyik maszk álarc vagy jelmez riasztó, szörnyűséges volt, hogy a rontás, a baj, a gond, a gonosz szellemek, démonok visszariadjanak tőle. De úgy is szolgálta a maszk, az álarc, a jelmez a rejtőzést, hogy általuk a felvonuló szabadon moAba-Novák Vilmos: Álarckészíto (1941)
