Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
Főszerkesztő: NEMES IVAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Népművelési Propaganda Iroda (1071 Budapest Gorkij fasor 45 Telefon: 428-143 220-601) Felelős kiadó: a Népművelési Propaganda Iroda igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Index: 26 516 Előfizethető a postahivatalokban és a Posta Központi Hírlap Irodánál (1900 Budapest Telefon: 180-850) Külföldre előfizethető a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1376 Budapest P. O. B. 149) Előfizetési díj egy évre 24 Ft Példányonkénti ára 6 Ft (ingyenes múzeumi belépővel) 2 MIÉRT ÉPPEN VÁSÁRHELY? Dömötör János 6 ADY ÉS CSINSZKA A VERES PALNÉ UTCÁBAN Sára Péter 8 FAHAZAK ÉS MARVANYPALOTAK Koczogh Ákos 11 A FÖLÉNKMAGASODÓ ORIAS Hegedűs Géza 14 BE VAN AZ ÉN SZŰRÖM UJJA KÖTVE Gáborján Alice 16 ÖRMÉNY SARKANYOS SZŐNYEGEK Gombos Károly 18 ENERGIAÉHSÉG Fehér György 19 MOKUHAN-GA Ferenczy László 21 A BÖRZSÖNY FEHÉRBEN Antalffy Gyula 23 AZ EMBER OTTHONA (K. M.) 27 A BÖLCSELEM CSISZOLÓJA Hermann István 28 TSUDASZEREK NYAVALYÁKRA Bágyoni Attila 30 MINEKUTÁNA MEGPRÓBÁLJÁK P Brestyánszky Ilona 32 A FARSANG MIVOLTARUL Dankó Imre 35 NEWTON Karácsonyi Rezső 37 A FEJEDELEM MOZIJA Bojár Iván 38 A BOZÓTNÉGEREK MŰVÉSZETE Agüero Irma 40 A Sl ÉS A SZÁN MÚLTJA Hajas László 42 KÉPES KRÓNIKA Szerkeszti: Klinkó Márk 46 KAIAN KARIKATÚRA! Készült a Népművelési Propaganda Iroda nyomdaüzemében Felelős vezető: Vymeták Ferenc 5809-76 — Budapest A hátlapon: Kacusika Hokuszai (1760-1849) Illusztráció a ,,Száz vers" c. anthológiához Fotók: Dömötör Mihály, Gyerkó Tibor, Inkey Tibor, Koczogh Ákos, MTI-fotó, MTI Külföldi képszolgálat, Rácz István, Wágner Richárd DÖMÖTÖR JANOS r r MIÉRT EPPEN VÁSÁRHELY? VAJARHEIVI OIZI TARIAT TORAVAi János múzEum HÓDfltEZŐVÁJÁRHElV HkÉ IQ7J I ....itt A „paraszt Párizs” gúnyos értelmezésével szemben Ady Endre védte szenvedélyesen. Juhász Gyula magyar Fiesolenak nevezte. A Művészeti Kislexikon azt írja Hódmezővásárhelyről, hogy az ottani műhely az „újrealizmus központja”. Sokan „művészváros" jelzővel illetik. Alig van magyar város, amelyiknek olyan gazdag a képzőművészeti hagyománya és olyan élénk a művészeti élete, mint Hódmezővásárhelyé. Pedig kezdetben nem sok tényező segítette a művészet kibontakozását, a művészek letelepedését és munkásságát. Nincsenek műemlékegyüttesei, hangulatos utcái, öreg házai, sem romantikus sziklái, erdőborította hegyei. Tája a teres, tágas végtelen róna (ahogy Tornyai jel- j lemezte, a „nagy sömmi"), a városra pedig a nagy porták, s a vályogházak, földes utcák jellemzők még a XIX. század végén is. A fazekasok nemes formájú, egyszerű, tömör, írókás díszítésű edényei, a három szín három árnyalatával hímzett „szőrös" párnavégek és komoly színvilágú (mélykék, piros) gondolkodó székék, tékák, menyasz- szonyi ládák, lócák, tükrösök tanúskodnak a művészet évszázados jelenlétéről. A XIX. század közepén bukkan fel a város ku'ltúréletében az első festőművész: Gosz- tonyi József. Korai halála megakadályozta munkássága kibontakoztatásában, néhány vásárhelyi tájkép, portré ad csak támpontot értékeléséhez. Utána évtizedeken át Tornyai Jánosig ismét semmi. Tornyai János néhány holdas kisparaszt negyedik gyermekeként született, 1869-ben. Művészi életútja hasonló a legtöbb alföldi realistáéhoz: eljutott Párizsba, megismerkedett a legújabb művészeti törekvésekkel, azután hazajött, és szolgálta népét tehetségével. Kontrasztos, drámai erejű, széles ecsetkezelésű, szenvedélyes festményeivel szólt a parasztság többségének mindennapjairól, munkájáról, verejtékéről. Mindazok, akik az alföldi realistákon a festői finomságokat, tónusgazdagságot kérik számon, távol állnak törekvéseik megértésé-
