Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
SOMES FESIHEK KARÁCSONYI REZSŐ „Ha a rézrozsdát aloe camelinóval kevered, sokkal szebbé válik, s még sokkal szebb lenne, ha sáfrányt adnál hozzá; ez azonban nagyon gyorsan elillan. Hogy az aloe camelinó jó-e, megtudhatod, ha meleg szeszben feloldod, mert az jobban oldja, mint a hideg; és ha már befejeztél volna egy művet az egyszerű zöld festékkel, lazúrozd át finoman a szeszben oldott aloéval, ekkor műved gyönyörű színű lesz . . Leonardónak Trattato della Pittura c. művében a festőknek írt tanácsai között olvashatjuk a fenti receptet is. Amikor a gyáripar még nem ontotta olcsón és gazdag választékban a festékeket, a festő nemcsak művész volt, hanem mestere is szakmájának. A festékeket gyakran maga állította elő a századokon át, iskolákról iskolákra öröklődő receptek alapján. A legnagyobbak új eljárásokkal gazdagították a hagyományos módszereket. (A festőművészet számos korszakfordulójának történetéhez hozzá tartozik az új festőanyagok és az ezek nyomán születő új festési eljárások elterjedése is.) A bányászat legősibb ismert emléke egy festékbánya a Balatontól nem messze, Lovas község határában; negyed századdal ezelőtt bukkantak rá. A 30-40 ezer éves bánya rétegeinek feltárása közben óriásgím csontjaiból készített bányászszerszámokra és a kibányászott vörös festék tárolására szolgáló tülkökre akadtak. E leletek az első nyomai a festéket bányászó embernek. Az anyag pedig: vasoxiddal vörösre színezett agyag. A festéket használó ember nyomai azonban sokkal régebbi időkre vezetnek. Már a mintegy 150 000 éves neandervölgyi ember barlangjainak leletanyagában találkozunk a vörösokker festékkel. Ha az ezt követő korokból a világon bárhol került is napvilágra régészeti emlék, a vörös festék elmaradhatatlan kísérője a leleteknek. A bronzkori okkersíros kultúra a nevét is a vörös-okker festéktől kapta. A mai természeti népek életében is fontos szerepet játszik a vörös szín és a vörös festék. Számos elmélet próbál magyarázatot találni arra, hogy a ma élő természeti népek, vagy az ős-kőkor embere miért hozott és hoz meglepő áldozatokat a vörös festék előteremtéséért, amikor a napi élelem megszerzése is kemény munkát jelent számára. A festék fontos cserecikk, sőt gyakran a fizetőeszköz szerepét tölti be. Harcba indulva vagy vallási ünnepre készülődve, testüket festik a primitív népek.
