Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 1. szám

SOMES FESIHEK KARÁCSONYI REZSŐ „Ha a rézrozsdát aloe camelinóval kevered, sokkal szebbé válik, s még sokkal szebb lenne, ha sáfrányt ad­nál hozzá; ez azonban nagyon gyor­san elillan. Hogy az aloe camelinó jó-e, megtudhatod, ha meleg szesz­ben feloldod, mert az jobban oldja, mint a hideg; és ha már befejeztél volna egy művet az egyszerű zöld festékkel, lazúrozd át finoman a szeszben oldott aloéval, ekkor műved gyönyörű színű lesz . . Leonardónak Trattato della Pittura c. művében a festőknek írt tanácsai között olvashatjuk a fenti receptet is. Amikor a gyáripar még nem on­totta olcsón és gazdag választékban a festékeket, a festő nemcsak mű­vész volt, hanem mestere is szakmá­jának. A festékeket gyakran maga állította elő a századokon át, isko­lákról iskolákra öröklődő receptek alapján. A legnagyobbak új eljárá­sokkal gazdagították a hagyományos módszereket. (A festőművészet szá­mos korszakfordulójának történeté­hez hozzá tartozik az új festőanya­gok és az ezek nyomán születő új festési eljárások elterjedése is.) A bányászat legősibb ismert emléke egy festékbánya a Balatontól nem messze, Lovas község határában; ne­gyed századdal ezelőtt bukkantak rá. A 30-40 ezer éves bánya rétegeinek feltárása közben óriásgím csontjai­ból készített bányászszerszámokra és a kibányászott vörös festék tárolásá­ra szolgáló tülkökre akadtak. E lele­tek az első nyomai a festéket bá­nyászó embernek. Az anyag pedig: vasoxiddal vörösre színezett agyag. A festéket használó ember nyomai azonban sokkal régebbi időkre ve­zetnek. Már a mintegy 150 000 éves neandervölgyi ember barlangjainak leletanyagában találkozunk a vörös­okker festékkel. Ha az ezt követő ko­rokból a világon bárhol került is napvilágra régészeti emlék, a vörös festék elmaradhatatlan kísérője a le­leteknek. A bronzkori okkersíros kultúra a ne­vét is a vörös-okker festéktől kapta. A mai természeti népek életében is fontos szerepet játszik a vörös szín és a vörös festék. Számos elmélet próbál magyarázatot találni arra, hogy a ma élő természeti népek, vagy az ős-kőkor embere miért ho­zott és hoz meglepő áldozatokat a vörös festék előteremtéséért, amikor a napi élelem megszerzése is ke­mény munkát jelent számára. A fes­ték fontos cserecikk, sőt gyakran a fizetőeszköz szerepét tölti be. Harc­ba indulva vagy vallási ünnepre ké­szülődve, testüket festik a primitív né­pek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom