Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
ftítNMD t£Q£f> aiOCONDA KULCSOKKAL (1930) A XX. századi egyetemes művészet egyik legnagyobb egyénisége Fernand Léger, a nagy íranda festő, 1881. február 2-án született a normandiai Argentanban, és húsz esztendeje, 1955. augusztus 7-én halt meg. A fiatal Léger — építészeti tanulmányai után — 1900-ban érkezett Párizsba, hogy ott festeni tanuljon. Jelentős év ez a modern festészet történetében. Ez az esztendő ugyanis a párizsi világkiállítással meghozta az impresszionista és posztimpresszionista mesterek számára, ha nem is a nagy- közönség, de a művészek elismerését. Szárnyra kapta őket a világhír. Európa fiatal festői Párizsra figyeltek és Párizsba igyekeztek. Maurice Denis, szintén 1900-ban, Hommage á Cézanne (Hódolat Cézanne- nak) című képével, már címadásával is a haladó szellemű festők állásfoglalását fogalmazta meg. Mindannyian Cé- zanne-t — a XX. század sok irányba fejlődött festészetének közös ősét - tekintették mesterüknek. 1907 ismét fordulópont a modern festészet történetében. Ekkor nyílt meg - egy évvel halála után — Cézanne emlék- kiállítása, s ekkor került nyilvánosságra Cézanne-nak egy, 1904- ben tett — a festészet további alakulására nagy hatást gyakorolt — kijelentése: „Valamennyi természeti forma a gömbre, a kúpra és a hengerre vezethető vissza. Ezeknél az egyszerű alapelemeknél kell kezdeni, akkor mindent meg tudunk csinálni, amit akarunk." Ez az esztendő két, egymástól függetlenül, hasonló problémákat felvető és rokon megoldásokhoz jutó, a kubiz- mus elméleti alapjait megvető kép keletkezésének dátuma is: Braque megfesti a L'Estaque-i viaduktot és Picasso az Avignoni kisasszonyokat. Alap- problémájuk a művészet évszázados problémája: a színes tömeg ábrázolása sík felületen. Braque és Picasso — más festőkkel együtt — 1908-tól új festői elvek és módszerek kidolgozásán fáradoztak. Mélységes realitásigényükből a tárgyak tiszteletéből fakadt módszerük, mellyel a tárgyakat alkotóelemeikre bontva, több nézőpontból akarták ábrázolni. Nem a tárgy látványának, hanem valóságának visszaadására törekedtek, Annak a képnek a rögzítésére, amely egy-egy tárgyról tudatunkban él. „Arra törekedtek, hogy a Cézanne kezdeményezte geometrikus rendszerezés révén perspektíva és fény nél. kül határozzák meg a tárgyak állandó tulajdonságait és stabilitásukat a zárt térben." Léger-re rövid, az Ecole des Beaux-Arts-on folytatott tanulmányok után, kezdetben Matisse, illetve az ő vezetésével 1905- ben alakult és a XX. század eleji modern festészeti törekvések mozgalmának kezdeményezőit magába foglaló Fauves (Vadak) gúnynevű csoport dekorativitása hatott. Cézanne jelentőségét csak később ismerte fel. 1909-től egyre nyilvánvalóbb Léger képein Cézanne idézett megállapításának hatása. Cézanne-nak a képalkotásról vallott nézetét szinte szó szerint valósítja meg. Festményeit valóban gömbökből, kúpokból, hengerekből építi fel. Az 1909-10- ben festett képein már kizárólag ezekkel a mértani idomokkal találkozunk. Az emberi testek is ezekből épülnek fel és óriási gépemberekre emlékeztető alakjuk már jelzi Léger fő vizsgálódási körét: a gép, a mechanikai szerkezet, a nagyipari civilizáció termékeinek és az ember viszonyának később oly sokszor visszatérő problematikájának ábrázolását. A kép fő alkotóeleme már itt is a henger, amiről később Léger — a kubizmus fejlődésén belül is páratlanul logikus és következetes — stílusát tubizmusnak nevezték el. 1910-ben megismerkedett Braque-kal és Picassóval. Miután maga is az övékhez hasonló elvekhez és megoldásokhoz jutott, csatlakozott a kubisták csoportjához. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, majd 1916-ban leszerelték, mert Verdunnél gázmérgezést szenvedett. A fronton eltöltött idő, az ott szerzett élmények döntő hatással voltak további munkásságára. „Az alatt a négy év alatt — mondotta — minden átmenet nélkül új és kápráztató realitásba zuhantam. Amikor Párizst elhagytam, stílusom teljesen absztrakt volt: a festői szabadság korszaka. Hirtelen, a legcsekélyebb törés nélkül, az egész francia néppel azonos szinten találtam magam. Utász bajtársaim bányászok, tengerészek, fémBICIKLISTÁK (1944)
