Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 3. szám

A ROSENBERG-HÁZASPAR (1952) FALIKOMPOZICIÖ és famunkások voltak. Bennük fedeztem fel a francia népet. Egyszer valósággal elvakított egy 75 milliméteres tábori ágyú csillogó csöve, mely fe­detlen állott a tűző napsütés­ben: fényvarázs a fehér ércen Ez elég volt ahhoz, hogy el­feledtesse velem az 1912—13- as évek absztrakt művészetét.” Ettől kezdve képeinek motívu­mai a nép életével, vagy a modern civilizáció technikai, mechanikus arculatával van­nak kapcsolatban. Léger a modern idők festője lett. A technikai civilizáció tárgyai, a város, a gép, a vasúti jelző­tárcsa, a vontatóhajó foglal­koztatták. E korszakának (1918 —19) képei — hatalmas síkok, egyszínű felületek — a gépek­hez hasonlóan személytelenül precízek. Az emberi alak 1920 körül jelenik meg ismét mű­vein. Kezdetben csak mint próbabábu vagy automata, majd fokozatosan képei elő­terébe kerül a század embe­re. Statikus, monumentális stí­lusú képeken proletár héro­szok szólnak a tárgyiasult em­ber és humanizált gép száza­dunkban oly égető kapcsola­táról. 1924-től ismét fest csendéle­teket és absztrakt képeket. Ezek lehetővé tették számá­ra, hogy a színt függetlenítse tárgyától, a formától. Itt kerül előtérbe Léger egyik legfon­tosabb festői problémája, a színnel való téralakítás lehe­tőségeinek vizsgálata. 1930 körül fokozatosan átalakul stí­lusa. Alakjai és tárgyai, ké­peinek motívumai vesztenek térbeliségükből. Egyre deko­ratívabbak, kontúrosabbak, színesebbek és síkszerűbbek lesznek festményei. A színek és kontúrok élesen elválnak egymástól. Képein fokozatosan új, a növényi vegetációt idéző dekoratív elemek jelennek meg: egy szeszélyesen kacs­karingózó kis vonal, amely akár egy száradt gyökérda­rabka, vagy egy kis virág ru- gószerűen ágaskodó szára is lehetne: egy kötéldarab, amely szintén kígyózó vonal­ban fut végig a kép síkján, majd egy-egy virágra emlé­keztető színes forma, majd pe­dig ezek együtt, furcsa, sze­líden kúszó kötélszárú virá­gokká egyesülve, embert em­berrel, embert tárggyal össze­kapcsolva. A csendéletekben és absztrakt képein felvetett probléma si­keres és monumentális kibon­tására 1935-ben nyílt lehető­sége, amikor felkérték a brüsz- szeli nemzetközi képzőművé­szeti kiállítás egyik termének díszítésére. Sportok című mű­ve után számos nagyméretű, monumentális műve valósult meg. Ettől kezdve Léger mű­vészetét egyre inkább a mo­numentalitás jellemzi. A második világháború alatt New Yorkba emigrált, ahon­nan 1945-ben tért vissza. A festésen kívül más műfajok­kal is foglalkozott, merész kí­sérletek tanúskodnak sokolda­lú tehetségéről. Készített dísz­lettervet és üvegablakot, fali­szőnyeget és kerámia plaszti­kákat. Ismert Léger társadalmilag el­kötelezett, felelős gondolko­dásmódja, a munkásmozga­lommal való kapcsolata. Mun­kásságának jelentőségét azon­ban feladatvállalása, az el­lentmondásokkal terhes XX. század művészi bemutatásá­nak igénye és ennek megvaló­sítása magyarázza. Talán ez az oka annak, hogy követ­kezetes stílusfejlődése ellené­re egyedi jelenség maradt, kö­vetőkre nem talált.-Y -A KOMPOZÍCIÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom