Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 1. szám

ménycserép égetéséhez alkalmas tüzelőfát a maga hasznára a mohácsi szigeten termeli ki. Zsol- nay Vilmos tehát 1880-ban a kereskedő tőkésből végleg ipari tőkéssé vált — fogalmazhatnánk a közgazdászok nyelvén.

Zsolnay Miklós tehát gyárat alapít Ignác fia részére, amit testvére: Vilmos felvirágoztat. Az alapítási év vitatott, a felvirágoztatás vitathatatlan. Mivel jutott a pécsi gyár az elsők közé, miért lett Zsolnay Vilmos a „legnagyobb magyar keramikus"?

1873 fordulópont a pécsi gyár történetében. Zsolnay Vilmosnak sikerült ugyanis egy elefántcsontszínű porcelánt előállítani, mely a kereskedésben a Zsolnay-ivoir-porcelán elnevezéssel ismeretes. 1890-ben pedig megjelent a fagyálló pirogránit, mint Zsolnay korszakalkotó találmánya. Mai pécsi tervezők is élnek vele (Fürtös György, Nádor Judit, Török János). Kiszorította az ezer fokon alul égetett, vízbefogadó, fagyot nem tűrő terrakottát. 1878-ban a párizsi világkiállítás nagydíját kapta Zsolnay, világhíre megalapozóját. Alexander Schmidt berlini professzor: porcelán-fajansznak nevezte Zsolnay felfedezését, mely „általános érdeklődést keltett és technikai szempontból a szakemberek előtt is talány volt". A porcelán-fajanszot a porcelánhoz hasonlóan állították elő: kilencszáz

és ezer fok körül égették először, vagyis „zsengí- tették", s 1200 fokon felül égették rá a mázat. Zsolnay előbb a pécsi Tettye környékét kutatta át tegnap volt fazekasok agyaggödrei nyomán, később, hogy ne szoruljon rá a cseh és német kaolinra: Ung, Bereg, Zemplén megyében vásárolt a kaolinhoz hasonló riolitmálladékot. De elment Biharba, Beregbe, Tolnába is, majd megvette a sárospataki agyagbányát, mellyel pótolni tudta a Pilsenből, Blanszkóból vásárolt kaolint, agyagot. „A pécsi mester nem nyugszik soha, alighogy egy probléma megoldásával elkészült, máris egy másikon fáradozik" — írta róla munkatársa, Wartha Vince. Zsolnay-féle keménycserépnek is mondjuk ezt a porcelán-fajanszot. Készültek ebből a fajanszból tálak, bögrék, kancsók, vázák bőven. A dísztárgyakat Zsolnay leányai tervezték: Teréz és Júlia. A Zsolnay-gyár öttornyú védjegyében (Fünfkirchen) megtaláljuk a három gyermek: Teréz, Júlia, Miklós kezdőbetűit.

A párizsi világkiállításon (1900) az aranyérem mellett a francia Becsületrenddel is kitüntették. Sokan egyedül a Zsolnay-kerámiát nevezik határtalan lelkesedéssel újnak, korszerűnek, francia, angol kereskedők csatlakoznak a nagy megrendelők, a londoni British és az oslói s berlini múzeumok mellé. A magyar ipar hőskora ez. A

SOROZATBAN KÉSZÜLNEK A MODERN FIGURÁK

13