Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 4. szám
A DEBRECENI VÁSÁROK FON AT OS SORA - SZEKÉRVÁSAR A DEBRECENI KOSSUTH UTCÁN - 1929. 1880-1890 KORÜLI FÉNYKÉP LACIKONYHA A GYULAI VASÁRBAN - 1880-1890 KÖRÜLI FÉNYKÉP nevezett külső vásártereken tartották) az iparcikk- vagy kirakodóvásártól (amit a belső vásártereken rendeztek). A kétfajta vásáron belül is további differenciálódás történt: kialakultak a különféle állatvásárok (lóvásár, disznóvásár, juhvásár stb.), a kirakodóvásárokon pedig elkülönültek az egyes iparágak (cserepesek, takácsok, csizmadiák stb.). A vásárokat aszerint is osztályozhatPESTI DUNA-PARTI PIAC - 1867. juk, hogy milyen nagy volt a vonzás- körzetük. A helyi vásárokon csak a vásárhely és közvetlen környéke, az országos vásárokon az egész országból, vagy legalábbis egész országrészekből jelentek meg az árusok és a vevők. Külön csoportot képeztek azok a vásárok, amelyek más alkalmakhoz kötődve alakultak ki. Ilyenek voltak például a búcsúk alkalmával tartott úgynevezett búcsúvásárok. A vásárokat évenként általában négy alkalommal tartották, de a jelentősebb vásárhelyeken többször is. Azokon nemcsak a vásárhely árusai és vevői jelentek meg, hanem kisebb-nagyobb körzet, sőt az egész ország, esetleg a külföld árusai és vevői is. A piac ezzel szemben hetente egyszeri vagy többszöri, esetleg mindennapi volt, aszerint, hogy milyen nagy volt a város, mekkora volt a forgalma. Míg a vásárok általában többnaposak voltak, addig a piacokat csak egy napig tartották. Nagyobb helységekben a hét egy vagy két piaca helyi vásárrá fejlődött, ezek voltak a hetivásárok. A hetivásárokon élelmiszereken kívül állatokat és helyi kézművestermékeket is adtak-vettek. A vásárok és piacok több életformát, foglalkozást alakítottak ki (fuvaros, kofa, mázsáló, hajcsár, sütögető, lacikonyhás stb.). Erősen befolyásolták a települési rendet; a vásár- és piacterek környékén alakultak ki a helyiségek kereskedelmi és igazgatási központjai. Az állatvásárok szomszédságában létesültek azok a műhelyek, amelyek az állattartáshoz kapcsolódtak, például kovács, bognár, köteles. A vásár- és piacterek közelében alakultak ki a raktárak, a szórakozóhelyek: csárdák, kocsmák, vendégfogadók. A vásározók és a lakosság között állandó kapcsolat fejlődött ki (beszállásolás, árumegőrzés). A vásárokkal és a piacokkal kapcsolatban számos eszköz is kialakult és elterjedt: vásározó láda, sátor, ekhós szekér, állattartó ketrecek stb. A változatosságot növelte, hogy vásáronként más és más adagolási szokások voltak, és különböző, sok helyen helyi mértékeket használtak. H a legrövidebben akarjuk ösz- szefoglalni a magyar vásárok jelentőségét, akkor azt kell mondanunk, hogy Európa közepén nagy közvetítő szerepük volt Észak- és Dél-, Nyugat- és Kelet-Európa között. A legnevezetesebb magyar vásár a pesti vásár volt. Különösen a Me- dárd-napi vásárnak volt nagy forgalma. Jelentősége messze túlnőtt a város, a megye, de még az ország határain is. Hasonló nagy vásár volt a debreceni is, amely esetenként 15— 15 napig tartott. Méltán dolgozták föl az elsők között a hódmezővásárhelyi vásárok színes világát, a gyulai sokadalmak életét, a kiskunhalasi és a békési vásárok történetét. Kevés érdeklődés mutatkozott viszont az egykor messze földön híres váci, győri, kecskeméti, mezőtúri, szegedi, bajai, gyöngyösi, miskolci és más jelentős vásárok iránt. Remélhetőleg a megindult kutató- és feldolgozó munka és a készülő első magyar vásármonográfia kiküszöböli e hiányosságokat. DANKÓ IMRE 7
