Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
Sokan - még építészek is - úgy vélik, hogy mindaz, ami századunk második évtizedében megindult az építészetben és ennek eredményeként — szemben minden eddigi építészettel — kialakult, az ma már meghaladott, elavult. Valójában azonban csak az meghaladott és elavult, ami akkor valóban megépült, hordozva magában és magán kora anyagi és szellemi feltételeinek jellegzetes és megmerevedett nyomait. Az „új építészet" öt évtizedes múltjának alkotásai tehát valóban meghaladottak, sőt elavultak, de nem történeti és nem művészeti értékükben, amint a gótika katedrálisai is meghaladottak, elavultak, hiszen ma már senki sem gondol arra, hogy ilyeneket kellene építeni ma is. De nem meghaladottak és nem elavultak az „új építészet” elvei és módszere, mert ma sem lehet másképpen hozzányúlni az új meg új építészeti feladatok megoldásához, mint elfogulatlanul, és a többi dialektikus elv és módszer következetes és rugalmas alkalmazásával. Minden hiányosság, ami a világ mai építészetében felfedezhető, kielemezhető és megmagyarázható, abból származik, hogy az elvek és a módszer érvényesítését akaratlanul vagy akarton, gyakran kényszerűen is, részben vagy egészben mellőzik az alkotómunkában. És ezek a hiányok és hibák, éppen az „új építészet” sokNERVI: FÜRDŐHELY CSARNOKÁNAK TÉRELZÁRÓ KONSTRUKCIÓJA. CHIANCHIANO. 1952 LE CORBUSIER: NOTRE DAME DU HAUT-KAPOLNA. RONCHAMP, 1950-1954 félesége, sokarcúsága miatt nemcsak a laikusok, gyakran még az építészek előtt is rejtve maradnak. Ha pedig valamilyen értelemben—formában (gyakran nem valódi okaikkal) felismerődnek, nemcsak a laikusok, még a szakemberek is hajlandók az „új építészet” rovására írni. A sokféleség, sokarcúság az „új építészet” elveinek és módszerének következménye. Egyik okozója kétségtelenül a nagy alkotók egyénisége, mely felismerhetően rányomja a mesterek kezének nyomát műveikre. Az építészek többsége természetesen a nagyok árnyékában tervez és épít. A változatosság egyik fő okozója azonban az anyagi feltételek — anyag, szerkezet, technika — gazdag fegyvertára, a hagyományostól a viszonylag legfejlettebbig. Az építészet mai alkotásainak jelentős része — nemcsak nálunk — még mindig többé-kevésbé hagyományos módon, téglából (téglatömbökből, különböző más anyagú, pl. salakblokkokból stb.) tömörfalas szerkezettel és kézműipari jellegű helyszíni munkával épül. A hagyományos módon ugyanis még mindig „olcsóbb” (s nemcsak nálunk) építeni, mint a ma ismert legfejlettebb anyagokkal, szerkezetekkel, technikákkal. Annak ellenére, hogy nagy helyszíni munkaerő-kapacitást igényel és építési időben is jóvá! többet követel, mint bármely korszerű technikává! LE CORBUSIER: NYARALÓ. MATHES, 1935 AT
