Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
végzett építkezés (nálunk sokkal többet, mint harminc évvel ezelőtt). Ez bizony ellentmond az „új építészet” elveinek, amelyek — az építészetnek a régi kötöttségek alóli felszabadítása érdekében — a legkorszerűbb, a legnagyobb hatásfokú anyagok, szerkezetek, technikák alkalmazását írják elő. Mégis, és éppen az „új építészet” nagyjainak példájára, lehet régi anyagokból (téglából) is „új építészet"-et produkálni, ha ennek elveit és módszerét a feltételekhez mért teljes következetességgel alkalmazzák. A vasbeton anyaga, szerkezete és technikái fel- használásával már „teljes" „új építészet" produkálható. A módszer itt is ugyanaz, mint másutt. Az eredmény azonban más, eltérő attól, amit más anyagokkal, szerkezetekkel és technikákkal létrehoznak. A vasbetonnak az a tulajdonsága, hogy alapanyagainak — kavics, cement, víz — összekeverésekor képlékeny, vagyis önthető, s így minden formát képes kitölteni, mielőtt „kővé merevedik", az „új építészet" alkotásainak plasztikai forma- gazdagságban rendkívül sok lehetőséget nyújt, így érkezett el a vasbeton-építészet — máig — három, plasztikus megoldásában jól felismerhető fajtájának kialakulásához. Az egyik nem más, mint a teherhordó váz és a nem teherhordó, a (külső-belső) térhatároló szerkezetek - különösen a nagyobb szabadsággal alakítható utóbbiak - plasztikai lehetőségeinek sokoldalú kihasználása. Ezt a fajta vasbeton-építészetet Le Corbusier teremtette meg. A második fajtához tartoznak azok a nagy „mérnöki művek” — közbülső alátámasztás nélküli hatalmas sport-, üzemi, repülőtéri és egyéb csarnokok, hidak stb. —, melyeknek plasztikája egyedül a szerkezetből, a szerkezet természetéből, törvényeiből, a belső feszültségeknek legjobban megfelelő, ezek szerint változó keresztmetszetekből, a legkevesebb anyag legnagyobb hatásfokú felhasználásából, mondhatni „közvetlenül" (de az alkotótehetség megfoghatatlan hatására) nő ki. Az effajta ugyancsak plasztikus építészetnek legnagyobb konstruktőrművelője jelenleg Nervi, akinek keze alól az „új építészet" nagyszerű alkotásai kerülnek ki. A harmadik fajta vasbeton-építészet abból a törekvésből alakult ki, hogy a vasbeton plasztikai lehetőségeit kihasználva olyan alkotásokat hozzanak létre, melyek — bizonyos funkcionális célok eléréséért az építészet sajátszerűségén túllendülve a szobrászat sajátszerűségébe csapnak át. Ezek az, olykor ragyogó, épület-szobor alkotások — például egy kápolna — speciális funkciós követelményük betöltésével az „új építészet” elvei és módszere szerintiek is lehetnek. Az „új építészet"-et meghatározó másik anyag- szerkezet-technika az acél, a sokféle acélszerkezet és ezek építőtechnikája. Az acélépületek leggyakoribb formája az acél gerenda vázzal építetteké. Ez a szerkezet főleg sokemeletes magas házak — üzlet-, iroda-, áruházak, szállodák, sőt lakóépületek — építésére alkalmas. A hengerelt acélAZ ÓBUDAI HÁZGYÁRI LAKÓTELEP RÉSZLETE A DUNAI CEMENT- ÉS MÉSZMO gerendákból azonban csak egymáshoz derékszögben - horizontálisan, vertikálisan - összeszerkesztett, tiszta kubusok, egyszerű és - főleg vizuálisan — nagyon könnyed épülettömegek emelhetők. E lehetőséget még csak fokozza, ha az acélvázat konzolos födémekkel társítják, amikor is az összes homlokzatfelületet, a konzolokra függesztett köny- nyed acél-üveg felülettel, az ún. függönyfallal burkolják. Így épülnek olyan felhőkarcolók, melyek, szinte minden plasztika nélkül, éppen kristályos kubus tömbjeikkel — az üvegfelületeiken tükröződő ég, felhőjárás, fény-árnyék játék vagy az éjszakai kivilágítások révén — ragyogó elemei a nagyvárosi képnek. Az ilyen alkotások első mestere: Mies van der Rohe. Rácsatartós-csuklós, függesztettkábeles stb. acél- szerkezetekkel is építenek különböző rendeltetésű épületeket, csarnokokat, „mérnöki műveket”, me13
