Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
MÚZSÁK * MÚZEUMI MAGAZIN -1974/1 MŰVÉSZETI ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT Szerkeszti a szerkesztő bizottság. — Főszerkesztő: Nemes Iván. Művészeti szerkesztő: Pelbárt Oszkár. VÉSZIDÖK KULISSZÁI MUZEOMÁNIA Nyárády Gábor 2 Kaján Tibor 26 MŰEMLÉK A JÖVENDŐNEK KŐVÉ VÁLT ŐSVILÁG Földes Anna 6 Farkas Henrik 27 A VÁR ALATT A NAGY KÉRDÉSFELVETŐ Zolnay László 9 Hermann István 28 AZ „ÚJ ÉPÍTÉSZET" MA A NAPKULTUSZ ORSZÁGA Major Máté 12 M. Bodoky Márta 29 A NÉGYSZEMO EMBER MENTŐAKCIÓ Mészáros Ottó 15 A VILÁGCSODÁKÉRT 33 LENIN A MAGYAR TILOS A DOHÁNYZÁS KÉPZŐMŰVÉSZETBEN Minárovics János 34 (1917-1924) KÖNYVESPOLC 37 Theisler György 18 CHARLIE CHAPLIN AZ HÍV SZOLGA KASTÉLYA Szalay Károly 38 Szíj Rezső 20 A VULKANFIBER BALLADA ÍRÓJA SAJÁT HAZÁJÁBAN IS PRÓFÉTA Antal Gábor 40 Karácsonyi Rezső 22 KÉPES KRÓNIKA KAMIK, DÉMONOK, ISTENEK Szerkeszti: Klinkó Márk 42 Maron Ferenc 23 MÚZEUMOK ÚJ KINCSEI 47 Fotók: Bakonyi István, Inkey Tibor, Karáth József, Károly Attila, MTI-fotó, MTI Külföldi Képszolgálat, Schopper Tibor, Szemenyei Tivadar, Vadas Péter. A címoldalon: karikatúra a dohányzási módokról 1837-ből (cikkünk a 34—36. oldalon), a hátlapon a japán mitológia alakjai (cikkünk a 23—25. oldalon). Megjelenik negyedévenként. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1442. Budapest, VII., Gorkij fasor 45. Postacím: 1442. Budapest, Pf. 86. Telefon: 428-143, 220-601. Felelős kiadó a Népművelési Propaganda Iroda igazgatója. - 3826/74. - NPI nyomdaüzeme. F. v.; Mátrai Emil. - Terjeszti a Magyar Posta. Index: 26 516. - Előfizethető a postahivataloknál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1. Postacím: KHI 1900. Budapest; Telefon: 180-850) közvetlenül vagy átutalással, valamint a KHI 215-96162 jelzőszámra. Külföldre előfizethető a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1376 Budapest, 62. P. O. B. 149). — Külföldre forintért is előfizethető a KHI-nál. Előfizetési díj egy évre: 24,— Ft. Példányonkénti ára 6,— Ft (ingyenes múzeumi belépővel). Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visza. 2 3 Vészidők Paul Otto Schmidt, a náci-német külügyminisztérium főtolmácsa visszaemlékezéseiben leírja, hogy a „Führer” a háború utolsó éveiben tavaszonként Salzburg környékére, a klessheimi kastélyba helyezte át főhadiszállását; a „salzburgi évadok” úgyszólván üdülések voltak a kelet-poroszországi Wolfsschanze rideg be- tonbunkereiben töltött hosszú hónapok után. Persze nekik valóságos paradicsom lehetett Schloss Klessheim a közeli város tarka életével, szórakozóhelyeivel. Bennünk annál gyászosabb emlékeket ébreszt. Hiszen történelmünk legsúlyosabb katasztrófája előestéjének színhelye ez, itt zajlott le ugyanis 1944. március 18-án Hitler és Horthy utolsó, az ország sorsát megpecsételő találkozója. Másnap hajnalban náci hordák özönlöttek be határainkon, és megkezdődött a háború, az egész korszak mindennél szörnyűbb zárófejezete. A klessheimi kastélyhoz Salzburg óvárosából kijutva Schloss Leopoldskron mellett vezet el az út, amelyet hajdan gesztenyesor árnyékolt be sűrűn. Manapság már csak itt-ott áll őrt egy-egy kopaszodó, öreg fa a Klessheimer Allee mentén. Salzburg központjától mintegy 5 kilométerre díszes, barokk kapubejárat tűnik fel, s amögött: Schloss Klessheim (a németek tévesen írták így, osztrák történészek szerint helyesen: Klesheim). Néhány száz méterre a Saalach folyótól (és a bajor határtól) fallal körülvett, 10 hektáros, gyönyörű parkban áll. A pompás kastélyt Fischer von Erlach (1656—1723), az osztrák barokk legkiválóbb mestere építette 1700—1709 között Johann Ernest Thun salzburgi hercegérsek megbízásából fejedelmi igénnyel, vadászház céljára (az ő műve Bécsben a Karlskirche, a Traut- son-palota, amelyből később testőrpalota, századunk húszas éveitől pedig a Collegium Hungari- cum lett, a schönbrunni császári kastély stb.). A XIX. század elejétől a császári ház tagjai szálltak meg benne időnként. 1866-ban Ferenc József a kicsapongásai miatt Bécsből „száműzött” legkisebb öccsének, Lajos Viktornak ajándékozta, aki 1919- ben bekövetkezett haláláig élt itt teljes visszavonultságban. Ekkor Salzburg város vásárolta meg az ingatlant, de arra már nem telt a pénztárból, hogy rendbehozassa az omladozó kastélyt. Senki sem lakta, csak cserkészek, turisták kerestek olykor éjjeli szállást a földszintjén. Ausztria megszállása után a náci párt tette rá a kezét. Alig 25 kilométerre lévén Obersalzberghez, ahol Hitler hegyi üdülő-fellegvára volt, vendégháznak szánták. A negyvenes
