Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
„Hol van, hol van Gretna Green?” Babits Mihály csupa muzsika költői kérdésére a választ földrajzi tárgyilagossággal szeretném kezdeni. Gretna Green Anglia és Skócia határán van, az 55. szélességi fok táján, az ir-ten- gernek a szárazföldbe éles könyökként behasító öblében. Az útikönyvek szerint: Gretna - a legelső skót város. A mi Skóciát járó IBUSZ-csopor- tunk személyes tapasztalata szerint — a legutolsó. Mi ugyanis körutazásunk végén, Glasgow-ból délre tartva közelítettük meg ezt a földrajzilag jelentéktelen, de a hagyományban, legendában nagyon is jelentős várost. Gretna Green — bár fekvése festői és a hozzávezető út is szemet gyönyörködtető — mégsem ezzel vonzza a turistákat. S még csak nem is szülötteiről nevezetes, hanem házasulandóiról. Gretna Green történetének és legendájának kulcsa némi magyarázatra szorul. S ha megpróbáljuk századok titkáról fellebbenteni a leplet, kiderül, hogy a titok kulcsa a skót és angol polgári törvények különbsége. Valaha — még a tridenti zsinatot megelőző kánonjog értelmében - a fiatalok szándékuk közlése után, megegyezés alapján, minden kihirdetés, felmentés, pap vagy anyakönyvvezető részvétele nélkül, bármely felelős személy előtt házasságot köthettek. 1753-ig Angliában is- Skóciában is, elég volt tanúk előtt közölni a házasulandóknak komoly szándékukat. Angliában azonban 1754- ben új házassági törvény született, amely már tagadta az effajta kötések legalitását. És hiába kötötte össze a legforróbb szerelem a fiatalokat, a törvényes kötéshez ettől az időtől kezdve mindazoknak, akik még nem töltötték be a huszonnegyedik esztendőt, szülői beleegyezésre volt szükségük. A szülők azonban még ha nem is acsarkodtak egymás ellen oly hevesen, mint egykor a Montaguek s Capu- letek, nem feltétlen támogatták az ifjú Rómeók és Júliák szenvedélyét. Ám az angol szerelmesek, a hagyomány szerint, leleményesebbek és szerencsésebbek voltak a veronaiaknál. Űk ugyanis átszökhettek Skóciába, ahol még 1753 után is érvényben maradt a régi házassági törvény. Ez volt az oka annak, hogy már a XVIII, század második felében éjnek idején, lefüg- gönyzött hintán vagy Ámor rozoga szekerén, sőt gyalogszerrel is a skót határ felé igyekeztek. S mivel a határ akkor is, ma is, csak jelképes volt, senki sem tartóztatta fel őket. S ha már átlépték a határt — amelyet ma is két oldalról csupán két tábla jelez —, a legelső útjukba eső városkában éltek az otthoninál engedékenyebb törvény adta lehetőséggel, és összeházasodtak. S az országút mentén az első város — Gretna Green volt. A közvélemény még nevet is adott a szökött szerelmesek frigyének: egyre több lett Nagy-Britanniában a „határházasság". A Gretna Green-i „skót házasságok" — mert így is nevezték őket — nem az égben, sőt többnyire nem is a templomban köttettek. Hanem a legelső határmenti házban, amelynek történetesen egy dohányárus és békebíró volt a gazdája. Vagy éppen a vendégfogadóban, ahol nemcsak az anyakönyv, hanem puha nyoszolyát kínáló szoba is várta az újonnan házasulandókat. A skót papok nem önként mondtak le az esketés jövedelmező gyönyörűségéről, hanem azért, mert miután Skócia lényegében angol fennhatóság alá került, hivatalbéli fölötteseik megtiltották a papoknak az angliai törvények kijátszását jelentő „skót házasságok” szentesítését. Ám egy, a szerelmeseket pártoló Gretna Green-i Lőrinc barát — emlékét joggal áldhatják és átkozhatják az itt összeházasodott párok — a legenda szerint, kifogott a fiatalokat sújtó és Gretna Green városát anyagilag is érintő törvényen, és időben átengedte az esketés jogát a falubeli kovácsmesternek. így történt-e vaqy nem, egész sor útirajz, cikk, Baedecker idevágó közlésének ismeretében sem merném eldönteni. Könnyen lehet, hogy ez a történet is csak része, az idegenforgalmi érdekből táplált helybéli hagyománynak. És azoknak van igazuk. akik azt állítják, hogy valójában George Mackie farmer ötlete volt az esketés- re berendezett kovácsműhely. Ű bérelte ki a vendéghívogató faluszéli kunyhót, ő meszelte fehérre és hordta tele a kovácsműhelyek szokásos berendezési tárgyaival, ő választotta a legendássá lett üllőt, s ő alkalmazta Mr. Rennisont is, aki egymaga 5147 párt adott össze. Egyetlen számottevő konkurrense a laikus prédikátornak egy Joseph Paisley nevű egykori kalóz volt, aki egy Gretna HÁZASSÁGI TANÚSÍTVÁNY: A PORTRÉ NEM VALAMELY VŐLEGÉNYT, HANEM AZ ANYAKÖNYVVEZETŰ-REKORDERT ÁBRÁZOLJA Green-i kocsmában gyakorolta a házasságkötés jogát és művészetét. A Gretna Green-i házasságok nemcsak Ámort szolgálták. A gyakori vendégjárás ugyanis fellendítette a helybéli fogadók forgalmát is. A Gretna Green-iek nagyon hamar rájöttek, hogy legkönnyebben úgy sokszorozhatják meg jövedelmüket, ha hosszabb tartózkodásra bírják az ifjú vendégeket. Ez volt az oka annak, hogy a házasság érvényét háromheti helyben lakáshoz kötötték. A XIX. században már egymást érték a gretnai szenzációk, botrányok. A pletykák, a szökött szerelmesek históriái nem40
