Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
SZŐRÉT A TOLNA MEGYEI VARAL1AN az aratási végzőknek — külön szertartásuk volt. A Nógrád megyei Cserháton, szüret végeztével, a vincellér felrakta kidíszített, felpántlikázott cifrakalapját, jobbjába vette a különböző szőlőfajtákból font koszorút, baljába szőlővel kirakott botját és elindult a nó- tázó szüretelők kíséretében — leg- többnyire maga is nótázva-bokázva — a borház elé, ahol már várta a gazda és a gazdasszony. Kalapját levéve elmondta tréfás-komoly - esetleg maga faragta — rigmusát vagy köszöntő beszédét, majd - miután a koszorút a gazdasszonynak, a botot a gazdának nyújtotta át — megkezdődött a vacsora, ami rendszerint nótázással, tánccal folytatódott. Más vidékeken — főleg Hegyalján — házhoz vitték a „szüreti fát", és itt rendezték a vacsorát és a táncot. Megint másutt a szőlőkoszorút, amit a szüretelők fontak, két fehérbe öltözött lány vitte rúdra akasztva. Előttük maskarába öltözötten az a pár haladt, amelyik leglustább volt a szüreti munkában, körülöttük zászlós legények — nemegyszer lóháton —, utánuk a többiek táncolva, nótázva. A legények a szembejövőket borral kínálták, a szőlőpásztor meg egyre pattogtatta-csattogtatta „piricské- jét”, miközben hol akarva, hol akaratlanul, hol a hátára, hol alantibb zónájára veregetett ennek, annak. A gazda házában aztán a szőlőkoszorút — ha az nem volt túlméretezve, mert ez is előfordult — a szoba közepén a mestergerendára akasztották, akárcsak aratás idején az aratókoszorút, és kezdődött a lakoma, tánc, mulatság. A szüreti végzőre — vagy ahogy később nevezték: szüreti mulatságra, illetve bálra — magyar ruhába öltözött — többször lovas — legények és feldíszített kocsikon ülő, röpködő pántlikájú lányok toborozták a vendégeket nótázva, kurjongatva. Az egyik kocsin maga a nagy baj- szú, nagy szakállú borkirály ült papírkoronával a fején, hatalmas szőlőfürtös rúddal a kezében. A borkirály szerepét rendszerint egy kisfiúra bízták; bajszát kukorica selyméből, szakállát suba szőréből készítették. A mulatságra általában belépődíjat szedtek, de sok helyt más megoldást találtak a rendezéssel járó költségek fedezésére. A lampionokkal, szalagokkal feldíszített terem közepére hatalmas, csábító fürtökkel teli szőlőkoszorút akasztottak. (Másutt a teremben kifeszített zsinegekre akasztották a szőlőfürtöket.) Persze, hogy a vendégek nem állhatták ellent a gyönyörű fürtök csábításának. A legények még vetélkedtek is: ki szerzi meg a legszebb fürtöt választottjának. Igen ám, csakhogy a csőszök — a rendező legények legügyesebbjei — lesben álltak, és akit lefüleltek szőlőlopás közben, többszörösét fizethette a fürt árának. Fizetett, mit tehetett, ismerte a kockázatot, de a legédesebb mégis akkor volt a szem, amikor sikerült kijátszani a csőszök éberségét. Mindez persze aközben, hogy .. . - hadd zárjuk a mondatot a Napkelet 1857. évfolyamából csempészett érzékletes képpel — .......a szögverők — cigányok —, húzzák keservesen, a szüretelők pedig rakják a csárdást egész hajnalig." OBY GYULA Örök értékű házi muzeuin, kapható a hőnyi/espoltohban^ _ kiadjam Képzőművészeti Alap kiadóvállalata Az ismert és közkedvelt sorozat régen elfogyott alábbi füzeteit jelentetjük meg 1973-ban második, illetve harmadik kiadásban: MURÁNYI KOVÁCS ENDRE: Manet-Degas-Renoir NAGY ILDIKÓ: Hollósv—Ferenczy—Thorma LAJTA EDIT: Greco-Velazquez-Goya 1974-ben folytatjuk a sorozatot, amelynek 31. köteteként: KOVALOVSZKY MÁRTA: Kozma Lajos—Ferenczy Béni—Pór Bertalan című tanulmánya jelenik meg. Az én múzeumom-sorozat sikerének titka, hogy az olvasó részt vesz a könyv végleges kialakításában, a képek elhelyezésében. önnek is élményekben gazdag, jó szórakozást kívánunk. ÁRA FÜZETENKÉNT: 8 FORINT. KAPHATÓ A KÖNYVESBOLTOKBAN. 39
