Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
val együtt emelkedik a szemhatár fölé. Ilyen svéd—norvég csillagtársulásként észlelhető a skandináv kultúrában az író August Strindberg és Henrik Ibsen; a szobrász Carl Miiles és Gustav Vigeland; és a festő Anders Zorn és Edvard Munch. A földrajzi és kulturális távolság tompítja ..MONOLIT" VIGELAND SZOBORCSOPORTJA fényerejüket — éppen ezért szolgál meglepetésekkel a közelség optikája. Ibsen dolgozószobája az oslói Néprajzi Múzeumban csak kegyeletes érzéseinket erősíti. De már a stockholmi Strindberg-kiállítás — melyet érdekes párhuzamként ugyancsak a Néprajzi Múzeumban rendeztek meg - igen fontos vonásokkal egészíti ki az író portréját. Kiderül például, hogy Strindberg jeles festő is, aki olajképeivel nagyjából azt az átmenetet képviseli a romantika és az impresszionizmus között, mint az angol Turner. Legkedveltebb témája a viharos, tajtékos tenger és figyelemre méltó, hogy képein emberalakot még elvétve sem láthatunk. A kiállított dokumentumok tanúsága szerint Strindberg a szociográfikus irodalom, a svéd etnográfia egyik kezdeményezője, úttörője is, és jelentős szerepe van a kapitalizálódó svéd társadalom osztályfeszültségeinek publicisztikai tudatosításában. A szobrászpáros életművét egy-egy nagy kiterjedésű szabadtéri kiállítás, szoborkert becserkészésével ismerhetjük meg. Érdekes, hogy mind a svéd MiIles, mind a norvég VigeAZ ..ISTEN KEZE" CARL MILLES SZOBORKERTJÉBEN land együtt tartotta munkássága legjavát. M i I les lidingöi villáját és kertjét adományozta műveivel, illetve annak másolataival nemzetének, míg Vigeland már eleve azzal a céllal kapta meg a városligetnyi Fragner Parkot, hogy azt gránit és bronz kolosszusaival benépesítse. Mindketten azok közé az alkotóművészek közé tartoznak, akikről azt szoktuk mondani, hogy „tulajdonképpen" kortársaink. (Vigeland 1943- ban halt meg, Miiles pedig 1955- ben.) Az idézőjel arra utal, hogy nem elkötelezettjei egyetlen modern izmusnak sem, így nehezen helyezhetők el századunk stílustérképén. Mindketten inkább összegezők, mint útkeresők, bizonyos rodini indíttatással. ANDERS ZORN: BOSL ANDERS EDVARD MUNCH: FÉLTÉKENYSÉG Milies eszméi vonzóan korszerűek és humánusak. Láthatóan hisz abban, hogy a szépségnek helye van a XX. századi életben és a divatos szorongások nem késztetik menekvésre. Szívmelengetően jóban van a gondviseléssel. Ez több szobrának témája. A Minden vallás istene című kompozíció főalakja az isten, hatalmas emberalakként áll előttünk, testén kapaszkodik felfelé az emberiség. Mellén mécses világítja az utat, egyik kezét lépcsőnek tartja a lábánál küszködőknek, másik kezével távolba függesztett tekintete irányába int azoknak, akik már nyakáig vagy tarkójáig tették meg az utat. Hasonló szellem sugárzik az Astro- nauta című szobrából. Akárcsak Michelangelo Dávidja, az Astronauta is görcstelen-póztalan természetességgel néz szembe a Mindenség Góliátjával és ugyanolyan győztes nyugalommal tartja kezében a körzőt és a dodekaédert, mint reneszánsz elődje a parittyát. De a gondolat 29
