Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
szór veszélyes körülmények között biztosították a magyar könyvkultúra folyamatosságát. Debrecenen kívül csak Kolozsvárott, Brassóban és Szebenben alakult ki folyamatos nyomdai, könyvkiadói tevékenység. Ez időszak egyik legkitűnőbb magyar nyomdásza, könyvkiadója (és egyúttal prózaírója) Heltai Gáspár volt, aki Kolozsvárott működött a XVI. sz. derekán. Egy sor szebbnél szebb, a kor európai színvonalát elérő könyvalkotást hozott létre. Később kitűnő officinák működtek Gyulafehérvá- rott és Bártfán is. Az ellenreformáció kiemelkedő nyomdaműhelye a nagyszombati Egyetemi Nyomda officinája volt, amely remek egyházi és világi könyveket, nyomtatványokat bocsátott ki. Ez volt ez addigi legtermékenyebb magyar nyomda. Csaknem 500 könyvet készítettek itt az 1600-1700- as esztendőkben. A XVII. századi magyar könyv mestere, Tótfalusi Kis Miklós, Hollandiában tanulta mesterségét és Amszterdamban Európa-hírű betűmetszővé képezte magát. Kalandos úton tért vissza Erdélybe, ahol ■a nehéz körülmények miatt nem tudott olyan színvonalas és eredményes munkát kifejteni, mint .Amszterdamban, de azért így is a magyar tipográfia legjelentősebb egyénisége lett, életműve korszakalkotó a magyar könyv történetében. Tevékenységének technikai csúcsa az Amszterdamban [nyomtatott Új testamentum és Zsoltáros könyv. {Kolozsvári működésének ideje alatt kialakította a kor magyar nyelvének megfelelő ortográfiát (a nyelv hangértékét jelző betűket formált, megteremtette a magyar népkönyv típusát, kalendáriumokat, szakácskönyveket, népszerű orvosi könyveket stb. adott ki). Mellőztetése és az ellene indított akciók miatt hazai tevékenysége — minden remek eredménye ellenére is — torzó maradt. A mohácsi vészt követő évszázadok alatt a török és a Habsburg elnyomás lehetetlenné tette, hogy hazánkban Európa más területeihez hasonló könyvkultúra alakuljon ki. Brassóban, Szebenben, Kolozsvárott azonban tovább működtek a korábbi századokban alapított officinák, Lőcsén, Kassán, Nyitrán, Bártfán (tehát Rákóczi északmagyarországi területein) pedig kialakult a kuruc- kor tábori nyomdáinak tevékenysége, ahonnan a kuruc mozgalmakat támogató - formailag szép barokk stílusú - sajtótermékek kerültek ki. Az első magyar újság, a Mercurius Veridicus is ebben az időben keletkezett. A XVIII, századi magyar tipográfia a barokk, a következő évszázad tipográfiája pedig a klasszicizmus jegyében formálódott. A XIX. század első évtizedeiben - a reformkor idején - válik tökéletesen európaivá a magyar tipográfia is. Az európai szabadságmozgalmak nyomán, a 48-as forradalom idején és a szabadságharc alatt Pesten és Budán, Pozsonyban és szerte az országban, nyomdák tucatjai nyomtatják a hazai politikusoknak és a magyar irodalom jeles szerzőinek, költőinek műveit. Ezt a lendületet a szabadságharc leverése megtörte. Csak a kiegyezés utáni esztendőkben éledhetett újjá a hazai tipográfia, melyet azonban hosszú ideig eklektikus, szecessziós és provinciális stílus jellemzett. Két nyomdászegyéniség, a gyomai Kner Izidor és a békéscsabai Tevan Andor voltak azok, akik az új, korszerű magyar könyvművészet alapját megteremtették. Kner és Tevan tevékenysége azonban elszigetelt maradt, mivel az a társadalmi közeg, amelyben működtek, nem tette lehetővé, hogy formájában és tartalmában is egységesen színvonalas könyvkiadás és könyvművészet alakuljon ki. A második világháborút követő első esztendőkben az volt alapvető feladatunk, hogy minél több új eszmét hordozó könyvet bocsássunk közre. De már az ötvenes évek körül felmerült a nemcsak tartalmában, de formájában is színvonalas magyar könyv igénye. Grafikusok és tipográfusok, az újjászervezett könyvkiadók azon dolgoznak, és nem is csekély eredménnyel, hogy a magyar könyvgyártást valóban könyvművészetté alakítsák. Az ötszáz éves magyar könyvtipográfia ma már a nemzetközi könyvművészeti versenyeken is jelentős sikereket ér el, elismerten a legjobbak közé emelkedett. SZÁNTÓ TIBOR 17
