Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2. szám
00 f Egy pillanat a Pradóban \fil madridi Prado a világ egyik QDeCfbjresebb képtára. Két és fél ezernyi képet őriz. Az év minden napjában, minden terme nyitva áll, várja látogatóit. Neve „sé- tány”-t jelent. (Innen ered az elferdített német Prater szó is.) A katalógusok büszkén említik, hogy a Prado képeinek konzerválása viszonylag kis gondot jelent: a kasztíliai fennsík száraz, tiszta levegője megóvja a képeket, eredeti szépségük, színük megmarad. (A spanyol napilapok pedig arról cikkeznek, hogy Madrid gyárai újabban mennyire szennyezik a levegőt, és veszélyeztetik a lakosság tüdejét éppúgy, mint Goya, vagy Velázquez alkotásait.) A Prado épületének földszintjén a balszárnyat a középkori oltárképek gazdag gyűjteménye foglalja el. A földszint közepét, jobbszárnyát és az emeletet világhírű festmények sokasága tölti meg. Néhány adat erről a szédítő gazdagságról: Goya száztizennégy festménye és ötszáz rajza, Velázquez ötven. El Greco harminchárom, Murillo negyven, Ribera ötven, Rubens nyolcvanhárom, Tizian harminchat, Brueghel negyven, Bosch nyolc, Veronese tizennégy műve, Zurbarán számos alkotása látható a falakon, és sorolhatnánk még Tintorettót, Van Dyckot, Rembrandtot, Tiepo- lót, Sánchez Coellót, ebben a mérhetetlen kincsestárban. Sánchez Cantón, aki évtizedeken át a Prado igazgatója volt, a Pradóról szóló tanulmányában kiemeli, hogy a hatalmas gyűjtemény - amelynek eredete a XV. századra, Katolikus Izabella királynő idejére nyúlik vissza — minden darabja törvényesen, vásárlással került a múzeumba. Egyetlenegy darabja sem hadizsákmány, nem égettek fel értük kolostorokat, nem szerezték vérrel és erőszakkal. (Ez már azért is 22 figyelemre méltó, mert a gyűjteményt alapító Izabella ugyanaz volt, aki a mórokat kiüldözte, Co- lombus hajóját útnak indította, és akinek uralkodása alatt az inkvizíció máglyáin sok-sok ártatlant pusztítottak el kínhalállal. És az az V. Károly gazdagította tovább a gyűjteményt, akinek birodalmában sohasem nyugodott le a nap, és akinek zászlója alatt a legkegyetlenebb indiánirtások történtek Közép- és Dél-Amerikában...) A spanyol középkor egy évszázaddal tovább tartott, mint Európa többi részén. A kiűzött mórok virágoskertjei elpusztultak, a világhódítás sok áldozatot követelt az elszegényedő néptől — de virágzottak a kolostorok, az egyházi művészet, és lángeszű festők éltek a királyi udvarban. Az Esco- rialban és a madridi palotában évszázadokon át gyűltek a remek festmények, és a XVIII, században megérlelődött a Prado alapításának terve. 1785. májusában mutatta be a Prado épületének terveit Juan de Villanueva építész. 1807-ben készült el a neoklasszicista épület. 1810-ben a napóleoni csapatok az épület földszintjét lóistállónak használták . . . Újabb évtizedek kellettek, amíg kijavították az épület háborús sérüléseit. Kár, hogy csak pillanatok vannak - megállni egy-két kép előtt a két és fél ezerből . . . El Greco! Számomra a Pradóban őrzött képek közül a Keresztet vivő Krisztus és a Szent Sebestyén marad feledhetetlen. Domenikosz Theotokopulosz (El Greco), a krétai festő 1577-ben toledóban telepedett le. II. Fülöp király nem kedvelte, de a kolostorok, egyházfejedelmek ünnepelt festője lett. A Keresztvivő Krisztus 1594—1604 között készült. Krisztus arca maga a szelídség, az önfeláldozást vállaló, alázatos boldogság. A keze hosszú, sáVelázquez: Breda átadása
