Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2. szám
K O&'Gţ. SAJTÓMÚZEUM £riak<rxéttt>. cIhtr**. Jegpzotmk 4s MAM» társadalmi, Iro/talmt. művészt 4» politikai tmlonségakröl. frtáá: V)émbérp Kúsztam. Strómfolá ttuvét, Suptta Gér a. Tábort Komét. Hatvány Calos. Horvátit Árpáé. Sd tutor. Bánóért Cásztá és másai Elfelejtett magyar újságok emlékezetét idézzük, amelyek nemcsak a sajtótörténetben biztosítottak maradandó helyet maguknak, hanem kivették részüket a haladásért folyó küzdelemből is. 1921-ben jelent meg a Független Szemle „kulturális havi folyóirat” első száma. Szerkesztője Czakó Ambró volt, akiről a lexikonok, mint vallásfilozófusról emlékeznek meg. Érdekes pályát futott be. Római katolikus és protestáns papi oklevelet szerzett, majd tanári állást vállalt. A forradalom alatt főiskolai tanár volt, a kom- mün bukása után több társával együtt elmozdították állásából. 1924-ben a birminghami Selby Oak College előadójának hívták meg. Később Geist und Welt címmel vallásfilozófiai folyóiratot adott ki, amely a világ minden táján élő kvéker-gondolkodású bölcselők és szociálpolitikusok orgánumává kívánt válni. A Független Szemle első számának vezércikke „Egység felé” címmel kifejti, hogy a lap politikai divattá! és megtévesztő jelszavaktól független kultúrszemle lesz. „Az a meggyőződésünk, hogy a különböző irányokban indult becsületes emberek erkölcsi törekvésének közös magjuk van, és mi ezt keressük. Már ez az első szám feltűnő és máig is érdekes tanulmányt közöl Király Györgynek, a fiatalon elhunyt irodalomtudósnak tollából a pesti irodalomról. Király, akit ugyancsak megfosztottak egyetemi katedrájától, a jobboldalnak azzal a vádjával foglalkozik, amely szerint a pesti irodalom „elzsidósodott”. Felsorolja azoknak a nevét, akik az ország fővárosában nevet szereztek maguknak. Ady, Móricz, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Kaffka Margit szerepel a listán. Vajon ki ezek közül „nem magyar”? - kérdi. És azután rátapint a probléma lényegére: „A zsidó vád álarca mögött tulajdonképpen a tehetségtelen provincializmus prüszköl a magasan fölötte álló nagyvárosi kultúra ellen”. Bár az első évfolyamban még túltengenék a vallásfilozófiai írások, a harcosság hangja már itt is megszólal. Itt jelenik meg Déry Tibor cikke: „Új irodalom elé?” és az Esszetai Hémár („Lesznek jobb napjaink is”) álnéven szereplő Supka Géza fejtegetése a kortársak politikai kritikátlanságáról. És a szerkesztőnek Bangha Béla jezsuita páter címére küldött sorai. „A legfőbb baj az, hogy a kurzus, melyet kereszténynek neveznek, és amely a jezsuitáktól nem hogy nem független, de velük szervi vonatkozásban van: sem nem keresztény, sem nem magyar... Amikor a kereszténység nevében hallatlan gazságokat hallunk /8
