Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2. szám

megtörténni, mi keresztények szégyenkezve vonulunk vissza, mert érezzük a prostituálást, a bűzt, az infámiát.” Az 1922-es második évfolyam még fokozottabban harcias. Néhány mélyen járó eszmefuttatás mel­lett minden szám nagy könyvis­mertető rovatot közöl, főleg a kül­földi haladó szellem megnyilat­kozásairól. A „Jegyzetek" rovat állandóan gyilkosán éles kis cikkek soroza­tát közli a kurzus, főleg annak kultúrpolitikája ellen. Itt jelenik meg Révay József gúnyos hangú „dicsérete” a Pázmány Péter- egyetem „virtuskodó legényeiről", akik eltiltották katedrájától Alex­ander Bernátot, Beke Manót, Ré­vész Gézát (és ennek a jegyzet­nek íróját is). És itt jelenik meg a Szovjetuniónak kiadott Boká­nyi Dezső megható búcsúztatása, amelynek szintén csak pár mon­datát idézhetem: „A kötél által való halálra ítéltetés súlyával, ötvenkét éves korában, több mint harminc évi küzdelemmel és szen­vedéssel telített pártműködés után, koldusszegényen szállítot­ták Oroszországba... A háború és a forradalmak fásulttá tették az embereket a szenvedés iránt, de Bokányi tragikus sorsa kell, hogy megrázza az érző emberi szívek ezreit. Ecce Vir..íme a férfi, írja a halálra ítélt forradal­márról a rémuralom napjaiban. Gyűlnek hát a felhők a lap fö­lött ... A július—augusztusi szám házi ha­lottat búcsúztat. Harmincöt éves korában meghalt Király György. „1920 meleg nyarán vasárnapon­ként Király György Nefelejts utcai poros levegőjű lakásában sokat tépelődtünk azon, hogy erkölcsi­leg lezüllött közviszonyainkban hogyan lehetne legalább a kul­túra területén tiltakozni az ellen, ami itt folyik. Beleordítani az őrültek tömegébe, hogy ne to­vább, mert ami van, az öngyil­kosság .. Ne felejtsük el, hogy az egyéni akciók és a tömeggyilkosságok évei ezek. És ekkor néhány naiv ember bejelenti, hogy a jövőben már havonta kétszer akarja meg­jelentetni a Független Szemlét. Szépirodalmat kívánnak közölni és részletesen foglalkoznak majd színházzal, képzőművészettel, ze­nével. Egy-két ilyen kibővített szám meg is jelenik. Közli Móricz Zsigmond és Bródy Sándor el­beszéléseit, Szabó Lőrinc verseit és a fiataloknak is helyt ad. Az 1923. januári szám új címlapot mutat be: A kutya ugat, a kara­ván halad. Bekövetkezik, amit előre lehetett látni. A belügymi­niszter a lapot betiltja. Erre feb­ruárban ugyanolyan külsővel, ugyanolyan címlappal megjelenik a ,,KultúrproblémákMár nem folyóirat, hanem „értekezések, cikkek, jegyzetek és kritikák tár­sadalmi, irodalmi, művészi és po­litikai jelenségekről". Minden közleményért az írója felel. Ki­adja Czakó Ambró. A betiltást ki­játszani igyekvő sajtótermék meg­emlékezik arról, hogy Várnai Dá­niel képviselő interpellált a Füg­getlen Szemle betiltása ügyében. Betiltják a Kultúrproblémákat is. A következő hónapban megjele­nik a Március - ugyanazzal a címképpel. Vámbéry Rusztem bát­ran és félreérthetetlenül nagy cikkben bírálja a Károlyi-per tör­vényszéki ítéletét. Részletes ismer­tetést közöl a Március a Károlyi­kormány földreformjáról. És be­mutatja, hogy milyen volt a hadi helyzet 1918 őszén, megsemmisít­ve ezzel azokat a vádakat, ame­lyek Károlyiékat akarták felelőssé tenni a front felbomlásáért. Eb­ben a füzetben olvassuk az aláb­bi jegyzetet is: „A kutya ugat, a karaván halad. Füzeteink címképétől sehogy sem nyughatnak. A művész, aki ezt számunkra megrajzolta, a min­den mellékes mozzanat ellenére nyugodtan, biztosan előrehaladó tudományt, fejlődést akarta ezzel a képpel ábrázolni, anélkül, hogy akár a haladó karaván, akár az ugató kutya szerepét bárki szá­mára is megjelölné. Vannak azonban olyanok, akik nem elég­szenek meg ezzel az általánosító jelképezéssel és a szereposztás kérdését feszegetik. Pedig kézen­fekvő a válasz. Aki a karavánhoz tartozónak tudja magát, az nem haragszik. Aki tehát haragszik, az nem a haladó karavánt vonatkoz­tatja magára.” Ez már a hatóságoknak is sok volt. Újabb betiltó végzésükben hivatkoznak arra, hogy az egy­forma címlap bizonyítja: a tila­lom kijátszásáról van szó. Április­ban erre már karaván nélkül adja ki röpirattá változtatott lapját Czakó Ambró „Szabad Sajtó 1. szám" címmel. A második szám megjelenésére azután már vég­képpen nem kerül sor, mert a lapot előállító nyomdát a legeré­lyesebb megtorlással fenyegetik, így végződik a Független Szemle története. Azé a lapé, amely a magyar történelem egyik legsö­tétebb korszakában próbált vilá­gosságot teremteni az emberek fejében. A végleges betiltás után Czakó Ambró elhagyja az orszá­got és többet nem is tér vissza. Kemény István Prónay igazságot szolgáltat. A Független Szemle 1922. januári számából

Next

/
Oldalképek
Tartalom