Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 1. szám

Ä/:. ifi * / ? ,y. f. <CSÍ <r t- ' f.A< ‘ /yvV . 'Za/ y> *r r« . f i í/s* / .......... /«.' ' /. i (.■££» -Si fts f / aT' ­'-y* ’ u r'tr A// hvi * t , '*'* V /. ff V* «-<.» t , Cf ■r /AV/ CK 7 «r /ä y !•> <■ f i /<> .«.< Ö-. /V ^ fj f' <5- V ff y <r %rk-i » ^ O . C .-dl * / u/c *- £o *Á> Z/. yy ( f t 'Y *■ £ <* -y , dU-y" rj / ■f f + Y~r *f ^ /J. y AZ ALFÖLD SZÁZADAI Ami már túl esett a birodalom határain, azt a rómaiak barbaricum- nak, barbárok földjének nevezték. Az Alföld is barbaricum volt... A barbaricumot az őrtornyokkal szegélyezett Duna választotta el Pannóniától. De amíg a Duna jobb partján ma is láthatók a biroda­lom emlékei, addig a barbaricum parttalan síkságán csupán a be­taposott temetők beszélnek a múltról. E táj titkait a Tisza őrzi. Évszázadokon át nevelte az ártéri erdőket, a dús legelőket, táplálta az embert és az állatot, otthont adott a szilaj pásztoroknak, bújtatta a futó betyárokat. Jó száz esztendővel ezelőtt szabályozták a Tiszát. Ahogy Györtty István mondja: Kiszívták a Sárrét vérét... Az egykor vízben ful­dokló táj azóta szomjazza a vizet. A Tiszát azonban - az 1970-es árvíz is erre figyelmeztetett - nem tudták megregulázni. Ki-kirúg a hámból, időnként. „... El akarja nyelni a világot." Az Alföldön ezért ma hatalmas munkálatok folynak: úgy kell távol tartani a vizet, hogy mégis a közelben maradjon. A Tisza mentén jelenleg az ország legnagyobb építkezése folyik. Ezúttal valóban a természet átalakításáról van szó. A kiskörei víz­lépcső, ha nem is Kánaánná, de termékeny kertté alakítja a tájat. A víztároló az Alföld Balatonjaként - annak ötödrésze lesz - csil­log, a duzzasztógát turbinái évente 100 millió kilowattóra villany­áramot termelnek, a tó vizével félmillió hold földet öntözhetünk, s a tó partját körbeülik az üdülőhelyek... A földet föltáró gépek között ott dolgoznak a régészek is: többek között máris föltártak egy új-kőkori települést és egy gazdag avar temetőt. S ha Attila koporsóját hiába is keresik, találnak az Altöldön gazdag olajforrásokat. A futóhomokon gyümölcsösöket telepítettek, s az egy­kor lakatlan tájon nagy városok épülnek. A barbaricum, a nemrég még hallgatag puszta, mosolygó kertté vál­tozik. Mintha így akarna méltó lenni ama bókokra, amelyeket egy­koron Petőfitől kapott. Petőfi kézirata. Félegyháza, 1848. június 6-8. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom