Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 1. szám

Deák-Ébner Lajos: Hazatérő aratók

edényt találtak a régészek. Az egyiket mam- mutesontból, a másikat jávorszarvas agancsából faragta a jégkorszak embere. Az új- kőkorszakot az ős anya-istenség helyi képviselője, a rákóczifaivi Vénusz képviseli. A középső bronzkort pedig a Tisza medrében talált mükénéi tőrkard.

A Damjanich Múzeum őrzi a tudósok körében messze földön ismert tószegi bronzkultúra emlékeit. Az erődített település ásatásához csaknem 100 esztendővel ezelőtt, 1876-ban kezdtek hozzá, s az ásatás még ma is tart. Az időnként elhagyott, majd újra meg újra visszahódított telepen három népcsoport fordult meg, névtelenül is nevezetes kultúrát teremtve.

A Jászberénycserőhalomból származó sárkányfejes ivókürt, valamint a kovácsoltvas övláncok kelta mesterek művei ... A sokoró- pusztai aranylelet nevenincs nép mesterműve. A méltán híres aranyszarvasról azonban már tudjuk, hogy szkíta munka, az i. e. VIII. századból. A szépséges pajzsdíszt a tápiószentmártoni vezéri sír őrizte meg számunkra.

S hogy magyarok is jártak már a honfoglalás idején e tájon, ha egyéb jelekből nem

Kelta övlánc (Damjanich Múzeum)

'izóhi&k

Szolnok vára - ki tud róla? - valaha a Tisza és a Zagyva torkolatában állt. De nem e két folyó nyelte el, hanem - a múlt.

133 esztendeig — 1552-1685-ig — a török ült benne, 1710-ben még a kurucok ostromolták, végül Rabutin generális leromboltatta. A vár, mint valami látomás, eltűnt. Helyén ma a szolnoki művésztelep épületei állnak, vagy talán éppen a Damjanich- emlékmű.

Bent a városban is alig találkozni a múlt emlékeivel. Szolnok ma nem a múltra, sokkal inkább a jövőre gondol. A nemrég még szürke kisváros rohamos tempóban fejlődik. Akit mégis a múlt érdekel, az lépjen be a Damjanich Múzeum kapuján. Itt, a zsúfolt termekben gyűjtötték össze mindazok névjegyeit, akik e tájon az elmúlt évezredek alatt megfordultak.

S ha Pannóniában járva lépten-nyomon ez a kifejezés üti meg a fülünket: „e tájon már a rómaiak idejében", itt azzal kezdhetjük beszámolónkat: „e tájon már a jégkorszakban is ember élt". Tiszaörvényben két ivó4