Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
kezdő írónak ez a nagy, irodalomtörténeti pillanatok egyike, „Stemstunde", ahogy németül mondanák. A másik - évtizedekkel később. Akkor már ismertem személyesen is - egy furcsa, ostrom utáni véletlen jóvoltából - Szabó Lőrincet. Kórházba került, nem sok ideje volt már hátra. Felkerestem, még járt. Kijött arra a reménytelen, szürke folyosóra. Tartotta magát, beszélt, beszélgettünk. Nagyon szeretett élni - talán arról az életről beszélt, amit én kintről vittem be magammal, talán másról, nem tudom, nem is fontos. A fejét néztem, ezt a csodálatos, csontig fogyott fejet, a halotti maszkot. Hirtelen abbahagyta, felállt a pádról, az ablak mellől. „Menj haza - mondta. - Én most haldoklóm." El sem búcsúzott, visszament az ágyába, és úgy tudom: nehezen halt meg, nem szívesen, lázadva. * Hogy mit jelentett a Nyugat a magyar irodalom számára? Talán egyetlen szó is elég-. - mindent. WAS ISTVÁN Közben, anélkül, hogy Babits- hoz hűtlen lettem volna — sőt, alakját, költészetét, gondolkodását egyre magasabbnak látom - én is megtértem Adyhoz, a Nyugat leglelkéhez. Miért, hogyan? Ezt most nem merném elemezni - messzire vezetne. A Nyugat nagyjai közül természetesen amúgy is neki a legtöbb esélye rá, hogy „ifjú szívekben" folytassa életét. És ha van még lehetőség Babits feltámasztására, az leginkább a félreértésektől megszabadított Ady-hatás. Mint ahogy életünkben is Adynak szerves és szükségszerű kiegészítése volt Babits. És ahogy Székely Aladár fényképén összehajol a fejük. És amikor Ady „a sümpölygő aljak fölött bércnek" és „fölső, magyar szerelemnek" nevezte Babitsot, bármilyen adysan is, a lényeget mondta el róla. Egymás ellen kijátszani őket, éppen olyan képtelenség, mint Petőfit és Aranyt elválasztani egymástól. De hiszen általában is olyan a Nyugat egész nagy nemzedéke, mint a katolikus dogmában a szentek egyessége: megbonthatatlan sokféleség. WEÖRES Ysándor A Nyugat, majd a Magyar Csillag volt az a folyóirat, ahol nemzedéktársaimmal megszólalhattunk. Megvolt a publikációs lehetőség előnye, maga a megjelenés ténye és az önkontroll lehetősége, és hátránya is: hiszen anélkül, hogy a Nyugat mindenkori szerkesztője akarta volna, kissé konzervatívvá váltunk. Rám elhatározó, lenyűgöző hatást gyakorolt Füst Milán és elsősorban költészetének sodró ereje. Az az erő, a versekbe zsúfolt hatalmas gondolatok s drámai izzása meglehetősen szokatlan volt a mi költészetünkben, ahol divat volt a szavakat békésen egymás mellé rakosgatni. Füst Milán zengő mondatai úgy tomboltak, mint a vihar, s zúgásukból szokatlan távlatokat, perspektívát sejtettem meg. A Nyugat emblémája, Beck Ö. Fülöp plakettja alapján A Nyugat volt az a fórum, amely megteremtette a modernül való megszólalás lehetőségét, kiteljesitve ezzel a Hét és az Auróra-Almanach kezdeményeit. Igyekezett az európai irodalomtól való lemaradásunkat behozni, és lépést tudott tartani - ha nem is minden vonatkozásban - korának korszerű áramlataival. Nagy érdeme volt a folyóiratnak a korszerűség igénye, amely abban a korban sajátos helyet biztosított számára. 19
