Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
sait, olvasóit, miként valósította meg, talán először Kazinczy óta, azt a Respublica Literariat, amelyhez tartozni rangot, tisztességet, jogot és kötelességet jelentett, s amelynek Osvát egy életet, Babits katedrát s Akadémiát, Móricz egész kis vagyont áldozott, s amely harminc esztendőn át s legtávolabbi híveinél is egyet jelentett nálunk, minden fatális hézag és minden botlás ellenére, a műveltséggel, az emberséggel, az Irodalom önzetlen szeretetével. Mindezt csak tanúsítani tudjuk - de a titkok nyitját talán az utódok fogják megtalálni. „Óh, milyen tenger s milyen szikla volt!" — írta Babits a húszéves jubileumra, s több mint negyven év után mily jó volna, ha ez a kiáltás, ez a kései seregszemle előkészíthetné az útját a Nyugat jobb, teljesebb és igazabb megismerésének ... RÓNAY ßYÖRGY Hogy mit jelentett számomra a Nyugat? Sommásan azt felelhetném: mindent. És igazat felelnék. Számomra - azt hiszem, egész nemzedékem (az úgynevezett „harmadik nemzedék”) számára a Nyugat volt a cél; a Nyugatban való megjelenés volt az igazi íróvá, költővé avat- tatás. Cél, mondom, ahová el kellett érni. Elkezdeni másutt - ki itt. ki ott - és különböző lépcsőfokokon át eljutni a Nyugatig. A második nemzedék legjobbjainak többsége is másutt kezdte. Esetleg a Napkeletnél — egyszer már ennek a túlságosan rossz hírbe kevert folyóiratnak is tárgyilagosan igazságot kellene szolgáltatni, nem mendemondák és távoli „bemérések" alapján, hanem tárgyilagosan, hitelesen, megnézve az anyagot és elsősorban azokat hallgatva meg, akik „ott voltak", jelen az egész akkori irodalmi életben. - Tehát esetleg a Napkeletnél, mint az előttünk járók közül (hogy csak hirtelen emlékezetből idézzek néhány nevet) Németh László, Halász Gábor, Szerb Antal; és mint az én generációmból is sokan. Kezdtük, illetve már oda is eljutottunk másutt tett kezdő lépések után. Számunkra a Napkelet a Nyugat közvetlen előszobája volt. Már rang és lehetőség, kétségkívül. De az igazi fölavatás a Nyugat volt. Az igazi mérték is a szemünkben. Nem mintha nem jelentek volna meg a Nyugatban is, mint minden folyóiratban vitatható, sőt gyönge dolgok. Csak a rossz folyóirat nem vállal kockázatot, nem „fektet bele" egy-egy (utóbb meghiúsult) ígéretbe; a rossz folyóirat jellemzője a középszer szürkesége. Igazi írónak - igazinak abban j ŢftJJRZO GÁBOR az értelemben, amit a Nyuganl adott a szónak, s ami végül is \ valóban a szó valódi értelme A nagy emlék - a felejthetetvolt - az érezte magát, akit a len - a 25 éves jubileum estje Nyugat tudomásul vett, aki a volt a Zeneakadémián. Még Nyugatban megjelent. mindenki ott - csak Ady nem. Rippl-Rónai József: Fenyő Miksa (pasztell) Tóth Árpád nem. Egyetlen este - az egész magyar, élő irodalom, az öregek és a fiatalok, hisz ott volt Babits, Móricz, Schöpflin, ott volt Gellért, Ily- lyés, Szabó Lőrinc. Ilyesmi ritkán adatik meg olvasónak — és
