Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
NIKOLAUS PEVSNER cÂz európai építészet története Régen várt, világszerte kedvelt kézikönyv jelent meg magyarul (eddig tíz nyelven látott napvilágot), Pevsner immár negyedszázad óta újra meg újra megjelenő összefoglalása az európai építészet fejlődéséről, a görög oszloprendek ,,hajnalától” a vasbeton győzelméig. A magyar cím azonban kissé megtévesztő, ugyanis nem rendszerezett építészettörténet ez, hanem vázlat, pontosabban a lehetséges vázlatok egyike. Pevsner számára Európa Itáliából, Angliából, Német- és Franciaországból áll, s legfeljebb kivételként említ egy-egy spanyol, orosz vagy skandináv példát. Magyar, cseh vagy délszláv épület még kivételképpen sem bukkan fel a több mint háromszáz illusztráció között, de a legújabb kor törekvéseit, az európai áramlatok hatását képviseli néhány amerikai vagy japán épület. Az összkép így látszólag torz lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a szerző eredeti szándékát: a legjellemzőbb és legönállóbb alkotások bemutatásával megismertetni az olvasót az építőművészet stílusainak fejlődésével és forradalmi változásaival. Jóval nehezebb építészetről a nagyközönség számára írni, mint festészetről: az épület esztétikája bonyolultabb, a reprodukciók kevésbé képesek visszatükrözni az épület és környezet összhatását, a monumentalitást, a falborítások szépségét vagy a szerkezeti egységek harmóniáját. Pevsnernek sikerült ez a törekvés. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a szerző szakszerű, magas színvonalú, de szinte társalgásszerűen közvetlen előadásmódját értse, élvezze. Az angol tudósok közt mindig szívesen vállalt feladat volt az ismeretterjesztés és Pevsner e nemes hagyomány egyik legkiválóbb képviselője. A kötetben közölt képek nemcsak építészeti, hanem fényképészeti szempontból is a legtöbbet nyújtják, a fotó sikeresen áll az építészet szolgálatába: sohasem tolakszik előtérbe, de igyekszik a legkedvezőbb nézőpontot közvetíteni, azt, amelyiket az épületet megtekintő látogató vagy az olvasó esetleg fel sem fedezne magától. (Corvina) Antoni Gaudi: Sagrada Família-templom, Barcelona Égetett agyagból készített vadmacska figura, vicúsi stílusban H. D. DISSELHOFF (Varázskövek az inkák (öldíjén Magyar nyelven elsőként Juhász Vilmosnak a harmincas években megjelent könyve adott bővebb ismereteket az inkákról. Azóta már jó néhány könyv jelent meg Peru régi kultúráiról — Stingi, Gerol, Prescott, Vega munkái — s mivel e művek mind közül legtöbbet az inkák kultúrájával foglalkoztak, a név tá- gabb fogalommá vált igazi tartalmánál. Valójában Disselhoff könyve is az inka kort, a XIV— XVI. századot megelőző idők emlékeivel foglalkozik; az 1966 körüli ásatások, kutatások eredményeiről számol be. Disselhoff gyakorló régész, szakmájának sajátos problémáival, amelyek minden régész esetében hasonlóak. Meg kell küzdenie a földterületek tulajdonosainak tudatlanságával, a sírrablók szerzésvágyával, a trópusi éghajlat veszedelmeivel és a frissen feltárt leleteket megsemmisítő fizikai folyamatokkal. Mivel tudósítása a legfrissebb felfedezésekről számol be, inkább tájékoztat, mint magyaráz, hiszen a leletek - többek közt titokzatos, eddig ismeretlen sziklarajzok — véglegesnek tekinthető interpretálása majd csak tudóskollektívák hosz- szadalmas, sokféle szempontot figyelembe vevő munkájának eredménye lehet. Minden óvatossága mellett azonban Disselhoff könyve érdekes beszámoló az 1966 körül végzett ásatásokról, és csak üdvözölni lehet azt a tényt, hogy röviddel a német kiadás után magyar nyelven is olvashatjuk. (Gondolat) INGYENES MÚZEUMI BELÉPŐJEGY Érvényes bármely fővárosi és vidéki múzeumba egy személy részére, egy alkalommal. 41
