Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
A HARMONIKUS VÁROSKÉPÉRT Az UNESCO nemzetközi műemlék- védelmi szervezetének, az ICOMOS- nak III. kongresszusát Budapesten tartották meg. A műemlékvédelem mintegy ötszáz szakembere Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika 48 országát képviselte ezen a tanácskozáson, amely központi kérdésül annak megvitatását választotta, hogy a műemléki környezetben milyen eszközökkel érvényesülhet harmonikusan a mai kor építészete. Az ICOMOS azért választotta Budapestet e témával foglalkozó kongresszusának színhelyéül, mert példamutatónak tartja azokat a megoldásokat, ahogyan Magyarország városaiban a régi épületek, a történelmi hangulat megőrzésével összhangban hoztak létre korszerű építészeti alkotásokat. VARSÓ—DREZDA—PRÁGA—BUDAPEST: TÁJKÉPKIÁLLÍTÁS Négy szocialista ország legnagyobb múzeumainak közös munkája nagy sikerű kiállítást hozott létre 1968-ban Velencében. Ezt a gyümölcsöző együttműködést folytatják most, amikor Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia és Magyarország jelentős gyűjteményeiből az európai tájképfestészet kezdeteit bemutató, 116 alkotásból álló kiállítási anyagot válogattak össze. Az anyagot először Varsóban mutatták be, majd Drezdában és Prágában - augusztus 20-tól pedig - Budapesten, a Szép- művészeti Múzeumban. A leningrádi Ermitázs is csatlakozott a nagyszabású akcióhoz: tíz képet kölcsönzött a kiállításra. A kiállítás a tájképfestészetnek, mint önálló műfajnak, kialakulását szemlélteti a XVI. század második felétől 1630-ig. Munkaábrázolások, vallásos történetek, mitológiai jelenetek, csaták, vadászatok, idillikus képek s a köznapi élet apró mozzanatait ábrázoló festmények vonulnak fel, hangsúlyozva az ember és a természet kapcsolatát. Ebben a keretben, egyetlen műfajon keresztül, az európai festészet széles horizontja bontakozik ki s az iskolák egész sorának megismerését teszi lehetővé azzal, hogy találkozást „szervez" olyan művészekkel, mint Veronese, Carracci, Poussin, Claude Lorrain, Rubens — hogy csak néhányat említsünk a nagyok közül . . . Roeland Savery: Erdei patak NÉPMŰVÉSZET ÉS A KORTÁRS MŰVÉSZET EGYSÉGE Az 1972. évi Budapesti Művészeti Hetek központi gondolata — Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából — a népművészet és a kortárs művészet egységének kifejezése. E gondolat jegyében kerül sor a népi együttesek fesztiváljára és az új magyar darabok bemutatására, Ber- náth Aurél festményeinek tárlatára, új magyar és külföldi filmek bemutató hetére, néphagyományokat őrző régebbi filmalkotások felelevenítésére, a magyar és külföldi népköltészet remekeinek színpadi feldolgozásaira, valamint világhírű külföldi együttesek, a Kubai Nemzeti Balett, a venezuelai Coral Filharmonica de Caracas, a prágai Divadlo Vinohrady, a Belgrádi Atalje 212, a Royal Shakespeare Company fellépésére. A Művészeti Hetek keretén belül tizennegyedszer rendezik meg a Budapesti Zenei Heteket, amelynek vendégei között szintén számos kiváló együttest és művészt köszönthetünk: a Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát, a Bécsi Filharmonikusokat, a Szófiai Filharmóniai Zenekart, Claudio Abbado és Gennadij Rozsgyesztvenszkij karmestereket, valamint Yehudi Menuhint, David Ojsztrahot. A Művészeti Hetek gazdag műsorsorozatát szeptember 25-én ünnepi díszelőadás nyitja meg, Kodály Zoltán Székely fonó című művének oratorikus hangversenyét Feren- csik János vezényli. A záróhangverseny műsorát szintén Kodály Zoltán kórusműveiből állították össze. 42
