Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
KÖNYVESPOLC (Vértes (Varieté 1918-19 legnagyobb hatású forradalmi plakátjainak nagyrészét egy fiatal, a frontról épphogy visszatért művész, pikáns vicclapok hajdani munkatársa tervezte: Vértes Marcell. A Tanácsköztársaság bukása után el kellett hagynia Magyarországot, s az emigránsok szokásos útvonalát járta végig: Bécs, Párizs, Amerika. Párizsban ,,fran- ciásabb" lett, mint maguk a franciák. Vértes — vagy ahogy a franciák írták, Vertes — a „ belle epoque"-nak nevezett századforduló szellemes és könnyed, néha erotikus grafikáját újította fel sokszorta nehezebb időkben; nem csoda, hogy sikeres és gazdag lett. Rajzai, festményei nélkülözték ugyan Toulouse-Lautrec mélységét, de megközelítik a lautrec-i virtuozitást (a Moulin Rouge című filmben Vértes könnyed keze „játszotta" Lautrec kávéházi asztal márványlapjára litografáló kezét). Bár a XX. század második harmadában a vértesi rajzmodor nem volt éppen korszerű, a művész sugárzó életöröme és rendkívüli technikai készsége rangot szerzett ezeknek a műveknek is. A sziporkázó, ötletes, anekdo- tázó, kutyabolond Vértes Marcell ,,önéletleírása és önéletrajza" ez a félig írás - félig rajz kötet. A tragikus emlékek megszépülnek; a tévedésből elfogyasztott kedvenc tyúk keservesebb élménynek tűnik, mint az első világháború. A húszas évek nyomorgó Bécsének, a harmincas évek kavargó Párizsának történetei töltik meg a könyv lapjait, és valószínűleg hamis képet nyújtanának Vértes Marcell életéről, ha nem egészítené ki a rajzos memoárt Bajomi Lázár Endre ugyancsak Vértes-művekkel illusztrált olvasmányos tanulmánya arról a Vértesről, aki a vérengző Lu- kachichot vádló híres plakátot vagy a fehér terrort leleplező „Amikor Horthy a király"-soro- zatot rajzolta. így, együtt ad hű képet Vértes Marcellről ez a könyv. (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata) 40 JHijts íjjfula A hetven éves Illyés Gyulát köszönti a Petőfi Irodalmi Múzeum tanulmánykötete Baráti Dezső és Illés László szerkesztésében. A kötet a sokoldalú, költő-író-fordító-pub- licista Illyés munkásságának utóbbi három évtizedével, főként a felszabadulás után megjelent művekkel foglalkozik. A legkorábbi időszakra Rónay László tanulmánya (Magyar Csillag) pillant visz- sza, amely a Nyugat lllyés-szerkesztette utódjának alig kétéves működését tekinti át. (A német megszálláskor szűnt meg ez a kulturált, sok szempontból bátor, a Nyugat legjobb hagyományaihoz méltó folyóirat.) Taxner Ernő (A Törvénykereső) a drámaíró Illyés munkásságát elemző tanulmánya szintén visszanyúlik a fel- szabadulás előttre, hiszen ,,A tű foka”, Illyés első drámája 1944- ben látott napvilágot. A tanulmánykötet írói elsősorban műfajok szerint osztották fel Illyés munkásságának felszabadulás utáni korszakát. Béládi Miklós (A költő felel) az illyési líra változásait követi nyomon. Illés László a prózai műveket elemzi (Eszmények és valóság keresztútjain). A költő és író gondolatainak lényegét mindkét tanulmány tükrözi; irodalomszemléletét Kenyeres Zoltán írása tárgyalja, különös tekintettel a stílusra, és arra az emberi magatartásra, amely ezt a racionális-költői stílust létrehozta. Érdekes olvasmány a kötetben Szabó B. István tanulmánya (A mérleg nyelve), amely az Illyés körüli kritikai visszhang legjellemzőbb jelenségeit csoportosítja. Több száz írás lényegét emeli ki a cikk, nagy segítséget nyújtva a majdani lllyés-kutató irodalmároknak, akárcsak Pál Ferenc bibliográfiai összeállítása Illyés könyvalakban megjelent munkáinak első kiadásairól. A tudományos értékű kötetet az írót és környezetét bemutató fényképek illusztrálják. (Petőfi Irodalmi Múzeum - Népművelési Propaganda Iroda)
