Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
Zilahy Lajos, az Est-lapok egykori vezetőivel, Salusinszky Imrével és Földi Mihállyal dón hiányzik belőlük az erő, hogy azzal a fegyverrel, amelyet súlyuk és szervezeteik, az emberek gondolkodására való befolyásuk jelent, lesújtsanak a halál kalmá- raira. Ha az irodalom és benne külön- külön és személyenként a mai író jogot tart arra, hogy az emberiség gondolkodó részének tekintsék: szembe kell szállnia azzal a rendkívül gyanús forrásból eredő megállapítással, hogy a háború szükséges rossz, elkerülhetetlen természeti jelenség. Hogy mély és rejtelmes okokból keletkezik az emberi túlszaporo- dás meggátlására. ...a mai kor írójának... hivő léleknek kell lennie, hinni abban, hogy a világ mai sorsát olyan embertípus intézi, amelynek er- kölcsisége és szelleme ellen minden vonalon könyörtelenül fel kell venni a harcot. Szenvedélyesen kiáltanunk kell minden betűnkben ellenük: hazudtok és közönséges gyilkosok. sőt bizonyos vonatkozásban rablógyilkosok vagytok! . . . egészen közönséges és piszkoslelkű kalmárok, Basil Zacha- roff és társaik intézik a háttérben a mai világpolitikát. KASSÁK LAJOS Mit tegyen hát az író a háborúval szemben? ... Sokkal magvasabb lenne a kérdés: hogyan viselkedjen az író a társadalmi közösség mindennapi életében, hogy a maga és társai feje fölül szétoszlatni segítse a háború veszedelmét? ... A leghelyesebben talán így fogalmazhatnák meg a kérdést: Melyik az az író embertársunk, aki velünk, kiszolgáltatott milliókkal sorsközösséget vállal, helyettünk, együgyűek helyett is igeBálint György riporton nelni tudja és meri az életet, ehhez az élethez való jogunkat és ragaszkodásunkat? Mert végső soron csak erről van szó. A háború elleni vagy melletti állás- foglalás kérdése az ember fizikai, pszichikai adottságaival egyértelmű. Vagy így cselekszik az író vagy úgy, de azt hiába kívánjuk tőle, vagy parancsoljuk rá, hogy ne úgy, hanem így cselekedjen. Hiszen most nem katonai szolgálattételről, hanem egy lélek szociális vagy antiszociális megnyilatkozásáról beszélünk. Igazuk van azoknak az elefánt- csonttorony-lakóknak, akik tiltakoznak a közösség „diktatórikus” parancsai ellen, de nekünk, a szociális közösség tagjainak is igazunk van, ha csak azt az írót tartjuk magunkénak, az emberi magasabbrendűség kifejezőjének, aki művészetével, legsajátoKassák Lajos sabb életformájával az ember jóravalóságát, testvéri együttérzését, harmonikus életvágyát szimbolizálja. Tudjuk, hogy az ilyen író, mint ember, élő tiltakozás a háború ellen s irodalmával minden parancs és előzetes eltökéltség nélkül is embertársai érzésben való megtisztulását és gondolataiknak megvilágosodását készíti elő és fejleszti tovább. .. . Hiszem, hogy az író, mint minden alkotó és felfedező kiváltságos emberi lény, olyan valaki, aki nem szerepet játszik, hanem hivatást tölt be. Művészetében önmagát teljesíti, miközben vállal bennünket is, közönséges halandókat. Hiszen a művészet csak az emberrel való vonatkozásban jelenthet értéket, így hiszem, közben azonban látom, hogy Európa írói (tisztelet a kevés kivételnek) egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe és egy lámpát sem gyújtanak meg azon az úton, amelyen egy esetleges új háború felé csalogat bennünket az ördög. 25