Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
Karinthy Frigyes dedikál A felvetett kérdés elsősorban nem is irodalmiság, hanem a társadalmi tudat és a szocialista magatartás kérdése. BÁLINT GYÖRGY Az írónak nemcsak joga, hanem kötelessége is bizonyos szenvedélyekre szenvedéllyel reagálni és bizonyos érdekeket szolgálni. De ezek a szenvedélyek a legnagyobb tömegek legbensőbb vágyainak megnyilatkozásai legyenek, az érdekek pedig az emberiségnek (tehát ezen belül a hazai tömegeknek is) legnagyobb érdekei. ...az írónak a háborúval szemben nem lehet más feladata, mint hogy a falánk kis csoport, az „egészen közönséges és piszkoslelkű kalmárok” (Zilahy Lajos kitűnő hozzászólását idézem) lelki és szellemi Özeiméit leleplezze és felvegye velük a harcot a veszélyeztetett embertömegek, az eladott erkölcs és a megtagadott kultúra nevében. Azok az írók, akik ezt a feladatot nem tudják felismerni és teljesíteni, ne Horatiusra hivatkozzanak, hanem inkább Hans Johstra, a Harmadik Birodalom poeta laureatusára, aki egyik színdarabjában leírta az immár klasszikussá vált mondatot: „Ha ezt a szót hallom, kultúra, kinyitom browningom biztonsági zárját.” KARINTHY FRIGYES . . . Amit ma értünk háború alatt, s amiről a vita folyik (általános véd kötelezettség technikai „áttétel", propagandával szuggerált- és nem felszabadított — dest- rukciós erők), az nagyon későn keletkezett, forrása nem az ösztönvilág, hanem nagyon is tudatos, rafinált (pervertálódott) kultuszok, csaknem azt mondhatnám, valláserkölcsi törvények, melyeknek iránya az ösztönélet levezetése, éppen ellenkezően, annak elfojtása, mint a régi totem-tabu törvények, vagy például az incestus-tilalom. ... mi írók sem vagyunk kivételek: de ellenkező értelmezésben — hiszem, hogy a világon és a jövőn nekünk is módunkban van 26 annyit változtatni, mint a tudósoknak és a gazdagoknak, ha jó helyen ragadjuk meg az ekét, amit azért adtak a kezünkbe, hogy a világot ne hagyjuk itt egészen úgy, ahogy találtuk. GELLÉRT OSZKÁR író vagyok. Vallom, hogy íróságom nem puszta foglalkozás: legfeljebb az adóív kérdőrovatában az. Ha fölteszem, hogy embertársaimnak szükségük van az én munkámra is, vallanom kell, hogy hivatásom van s hivatásom eszményi. S akkor legfőbb kötelességem olyan eszményi célért küzdenem, hogy legyen békesség e földön az emberek között. ...(Az írónak)... le kell rombolnia a babonát, hogy a háború természeti jelenség, ami ellen meddő az emberi erőfeszítés, a háború emberi találmány, akár a rabszolgaság. Ki kell irtania a múlt háborúkhoz tapadó minden regényességet és ugyanakkor meg kell győznie arról, hogy minden múlt háború gyerekjáték az eljöhetőnek példátlan elaljaso- dásához képest. Családi és iskolai nevelést úgy kell irányítania, hogy már a serdülő lélek elriadjon az emberiség legnagyobb bűnének megismétlésétől. S fel kell világosítani a „felnőtteket” - nehogy a vének önzése háborúba kergethesse a fiatalokat hogy nincs a világnak az a problémája, amit emberi értelemmel meg ne lehetne oldani . . . Cellért Oszkár és Babits Mihály
