Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
& m A város múltjának emlékét a Tisza és a török uralom sodorta el. A múlt tengeréből ma már csupán a felsővárosi Demeter- torony és az alsóvárosi Boldogasszonytemplom magasodik ki. Demeter bizánci szent, otthon még városőrzéssel foglalkozott, Szegeden — ki tudná megmondani, miért? - a juhászok patrónusa lett. Az alsóvárosi ferences templom - a kis- várdai és a kolozsvári Mátyás-templom édestestvére - a késő magyar gótika remeke. A főoltár képe - Kálmány Lajos szerint - a Napba öltöztetett Asszonyt ábrázolja. Ezt a képet - így tartja a hagyomány - a törökök elől a közeli Csöpörke-tóba rejtették el, s egy lovát itató ember akadt rá 100 esztendővel később. E templomban látható a Fekete Mária is, a búcsújárók kegyképe, a czehstohovai madonna hasonmása. A templomban - illetve a Szent Péterről elnevezett elődjében Mátyás király is járt, s falai alatt temették el Dózsa György fejét. Szeged honfoglaláskori magyar település. S bár földjét századokon át víz és vér öntözte, a város még ma is eleven népi hagyományok kincstára. A szegedi „superok" (hajóácsok), késesek, gányók a „boszorkányokkal" és a betyárokkal együtt eltűntek ugyan, de a bocskorvargák, papucskészítők s légióként a paprikások ma is élnek. S hogy valamennyiük emléke bizonyosan fönnmaradjon, arról Bálint Sándor, a szegedi hagyományoknak és a ,/szögedi" nyelvnek hűséges őre gondoskodik. És estelente „az örök élet csillaga" alatt vajon kik sétálnak a szegedi Tisza-parton? Dugonics András, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, József Attila, Sík Sándor, Móra Ferenc és lehetne még folytatni a sort. 1921 óta egyetemi város Szeged. S az intézet, ahol József Attilából nem lehetett oktató, akit „eltanácsolt az egyetem - fura ura", ma a költő nevét viseli és az ország szellemi életének egyik központja lett. A Fogadalmi templom előtti Dóm téren, az ország egyik legszebb terén megrendezésre kerülő immár hagyományos Szegedi Ünnepi Játékok pedig nyaranta nemcsak a magyar, hanem a külföldi vendégek tömegeit is a Tisza-parti városba vonzzák. Móra 22 éves korában járt először Szegeden. S noha némileg a véletlen vezette Szegedre, olyannyira szegedivé vált, mintha itt A kiskundorozsmai szélmalom született volna. „Szeged. Ott kezdtem új életet, ott vagytok valahányan, akiket szeretek" - írja 1905-ben Sz. Szigethy Vilmosnak. S bár Tömörkény „kisinasaként" kezdte, hamarosan a régészetnek is tudósa lett. Már az első esztendőben fölfedezte, hogy mit rejteget az Alföld. „A mi Alföldünk nagyon gazdag leletekben - írja levelében a kultuszminiszternek. - A mi népünk hajmeresztőén tudatlan. A mi intelligenciánk elképesztően indolens. Ez a három állító mondat összetartozik. Merem állítani hogy a magyar föld... annyi tudományos szenzációt rejteget a méhében, annyi régészeti problémának a kulcsát rejti magába, hogy európai érdeklődés középpontja lehetne. Csakhogy a magyar föld nádasokkal körülvett dombjain, magános halmaiban, régi folyóparti dünéiben évezredek óta megőrzött kincsek kilencvennyolc százaléka úgy megy veszendőbe, hogy a tudomány annak hírét sem hallja. Olyan tékozlás folyik itt mindnyájunk szemeláttára, amire ebben a tékozló országban sincs példa." A Széchenyi tét „Ahány temetőt ástam föl, annyi regényt temettem el" - vallja Móra, s hűséges al- vezérei, Kotormány János és Koszó Mátyás segítségével rendületlenül ásatott tovább. „Nagy könyv kellene ahhoz, majd meg is írja egyszer valaki, ha megint jó világ lesz, s én már előre gratulálok az akadémiai tagsághoz, ami azért bizonyára kijár. Én készen hagyok rá mindent, ásatási naplót, térképet, fotográfiákat, cserépből, kőből, bronzból való, keresztlevelezett himmi-hummik százait, meg ezreit, őneki csak éppen észt kell adni hozzá, amivel rendszerbe habarja az egészet. Hiszen utóvégre, ha nekiveselkednék, én is össze tudnék szedni egy kis szisztematikus fantáziát, de nem is való az ilyen parasztrégészhez, meg nem is vagyok én olyan telhetetlen ember, hogy mindent eldolgozzak az utódaim elől."
