Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
Rudnay Gyula: Nagybábonyi utca megalakítják a Hódmezővásárhelyi Képző- művészeti Egyesületet. Mi volt a titka - ha egyáltalán létezik ilyen titok — a vásárhelyi művészek sikerének? Lyka Károly ezt írta Tornyai egyik művéről : „... Az Alföld karakterét bensőbben még sosem láttuk festett vásznon előadva .. Kiss Lajos ennél többet mond: „...Aki ezt a képet festette, olthatatlan szeretetet érzett e táj iránt, ösmerte minden zegzugát, rajta él, vele borul el a kedve, vele pirul az öröme, vele jár boldog és boldogtalan útjain .. ." 1965-ben Vásárhelyen jártomban meglátogattam Kohán Györgyöt. Amikor találkoztam vele, tele volt életkedvvel, tervekkel. Nem sejtettem, hogy utoljára látom...- Mi vonzza a művészt erre a kietlen tájra? - kérdeztem tőle.- Nem tudja, mit mondott Tornyai, amikor tőle is megkérdezték: Minek mész te Vásárhelyre? Hiszen ott nincs semmi! És erre ő azt felelte: Éppen ezt a „sömmit" akarom lefesteni. Hódmezővásárhely hovatovább hűtlenné válik a saját nevéhez. A várost valaha körűi ölelő Hold-tó már régen kiszáradt, s manapság már az egykor messze földön híres vásárokat sem tartják meg. S már régen el is feledtük volna a Jézusi (január 2., Jézus nevenapja) vásárt, a tavaszi József-napit és a nyári vásárt, amely az „Apostolok oszlását" megelőző szombaton vette kezdetét, vagy az őszi Gál-napi vásárt, nem is szólván a szentek ünnepeitől teljesen független embervásárokról. S ma már a planétás papagályokra, a sonkolyos tótokra, vagy a bazáros bosnyákokra sem emlékeznénk, ha nem akadt volna - éppen a város szülötte - valaki, aki Vásárhely múltját, lakóinak életmódját, a letűnt világ tárgyi és szellemi emlékeit össze nem gyűjtötte volna. Hódmezővásárhely múltjának kapujában Kiss Lajos, a kedves „atya" árnyalakja fogadja a látogatót. Ö meséli el a Szegény ember és a Szegény asszony életét, ő ismertet meg Vásárhely mesterségeivel, ő jegyzi föl a boldogtalan Elek Juszti verseit, s ő jegyzi föl azt is: miként fejlődött ki Vásárhelyen a magyar képzőművészet egy sajátosan nagyszerű irányzata. Aki Kiss Lajos műveit elolvassa - ha meg nem is érti -, megérezheti, hogy mi kötötte e város fiait ehhez a tájhoz, vagy éppen ehhez a városhoz, amelyben - 1894. április 24-én — a fellázadt nép megostromolta a városházát, hogy a bebörtönzött Szántó Kovács Jánost kiszabadítsa. Ugyanebben az esztendőben Tornyai János Párizsban él. Párizs és Hódmezővásárhely ... Nagyszerű nevek: Tornyai, Endre Béla, Kallós Ede, Pásztor János, Rudnay Gyula, Ka- cziány Ödön. Kiss Lajos is a baráti körhöz tartozott. A legtöbben itt születtek, mások - Rudnay a gömöri hegyek közül - idegenből érkeztek. És 1907 februárjában - az akkor már ismert, és elismert művészek 12 Művészek a Plóhn fényképészeti műterem előtt. Balról jobbra: Tornyai János, Plóhn fényképész, Kallós Ede szobrász és Iványi-Crünwald Béla. A háttérben: Iványi-Crünwald „Isten kardja" c. festménye
