Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
LEÁNYFALU A szentendrei Duna-ág mellett, a pilisi hegyek aljában, hosszan elnyúló község Leányfalu. Néhány évtizeddel ezelőtt még csak alig több, mint 500 lakosú, a szemközti szentendrei-szigeti Pócsmegyerhez tartozó kis telep. Pedig már 1477-ben említi oklevél a Leányfaivi-család birtokát. Igazi története mégis csak a múlt század hetvenes éveiben kezdődött, amikor az egyesített Budapest már elég zajos, poros város lett ahhoz, hogy a „kényesebb ízlésűek" nyaranta meMóricz Zsigmondi Móricz háza (múzeum) neküljenek belőle. így épült ki 1870 és 1880 közt a leányfalusi „villa-falu". A „Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája" 1910-ben felsorolja a Leányfalun házzal rendelkező közéleti hírességeket. Közülük az egyetlen halhatatlan Gyulai Pál volt, őt viszont a „Monográfia" nem íróvagy kritikusként említi, hanem mint „főrendiházi tagot". Leányfalu neve úgy kapcsolódik össze Móricz Zsigmondéval, mint a Svábhegyé Jókaival és Egeré Gárdonyival. 1910-ben a harmincegy éves Móricz éppenhogy beérkezett író: 1908-ban jelenik meg a Hét krajcár a Nyugatban, 1909-ben a hasonló című novel- lás kötet, s ekkor mutatják be Sári bíró című darabját. Ekkor még minden munkát vállal, ír a Monográfiát kiadó társaság számára is Pest és Esztergom népiéről, történetéről. Móricz így vall fiatal éveiről: „Sehol senki a világon, aki előtt megértem volna egy szál gyufát, amelyből láng lobbanhat ki." De a Hét krajcár Ady barátságát meghozó sikere után 1911 januárjában a Nyugat szerződést köt Móriczcal műveinek kiadására. 1911 júniusában veszi meg a 2000 négyszögöles telket, 1912 tavaszán már szőlőt ültet rajta és a nyár folyamán felépül a ház. Tervezésében, a berendezkedésben később neves építészek is segítenek: Kós Károly, Wigand Ede. Az építési költség és a telek ára 12.280 Korona. Kevesebb, mint Móricz 1910-es évi jövedelme. Leányfalun kísérték végig a csendőrök megvasalva az utcán, mikor megbukott a Tanácsköztársaság, itt öntötte keserűségét a Dózsáról szóló drámába. Nagy Endre arcképvázlata szerint Móricz „Leányfalun kihajtott galléré inget visel, borjúszájú ujjal ezt a felesége maga varrja neki. Ha dolgozik, szemérmesen elzárkózik. Emberfia még rajt nem kapta munkáján. Masszában is rengeteget dolgozik; de akármikor állítasz be hozzá, mindig egy lézengő kisbirtokost találsz, aki az utat garaszolja, valami kibicsaklott padot kalapál helyre, vagy más ilyen semmimunkán piszmog, hogy az idejét agyonverje. Amikor A fáklya című hatalmas regényét írta, párhuzamosan szobányi területen a japán rendszerű kapásbúzával kísérletezett. Mikorára a búza kalászba megérett, a regény is elkészült... Aki az ő intim életrajzát akarja megírni, nem sok dolga akad; megírhatja a bibliai pátriárkák történéstelen történetét." Az utolsó mondatban ugyan téved Nagy Endre, mert az idill később egy tragikusan végződő házasság poklává lett. Leányfalun érte az agyvérzés a Rózsa Sándor írása közben, 1942 augusztusában. SZENTENDRE Ahogy Leányfalu Móriczcal bevonult a magyar irodalom történetébe, úgy kapcsolódik a „szentendrei iskola" tagjain keresztül a sok száz éves település, Szentendre a magyar festészet történetéhez. Ez a Pesthez „karnyújtásnyira" fekvő, régi városképét szinte változatlanul megőrző, hangulatos kisváros már az avarok korában lakott volt. Történelme során sok gazdát megért; 1146-ban püspöki birtokként említik, 1588-
