Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

ban a török adóösszeírásban sze­repel, 1659-ben pedig I. Lipót császár adja el gróf Zichy István győri kapitánynak. Úgyszintén I. Lápót ígért vallásszabadságot a törökökkel szembenálló dél- szlávoknak, így települtek Szent­endrére híres szerb kereskedő­családjai. Ma már többnyire csak a görögkeleti templomok emlé­keztetnek a XVIII, század szerb lakosaira — no meg itt van a Pravoszláv Egyházművészeti Mú­zeum is —, de a délszláv iroda­lomtörténet őrzi a Szentendrén született írók, tudósok emlékét. Itt élt a XVIII, század második felében „rab Ráfoy" is, a II. Jó­zsef felvilágosodását komolyan vevő Ráby Mátyás, akit a vissza­éléseik miatt feljelentett szent­endrei hivatalnokok börtönbe juttattak, s aki később „Jogitip- rás és rémuralom Magyarorszá­gon és Ausztriában" címen adta ki emlékiratait. A barokk temp­lomok, a sok copfstílusú házacs­ka, a kanyargós szűk utcák vá­rosában mindig pezsgett az élet, de fejlődésének csúcsát igazán a XX. század közepére érte el, amikor is a sökszázados múlt és a modern művészet össze­találkozott Szentendrén. Szentendre hangulata már a szá­zadfordulón megejtette a festő­ket. Sokáig dolgozott itt Feren- czy Károly, a nagybányai iskola Szentendre totere vezéralakja is. A róla elnevezett múzeumban az állandó régészeti­néprajzi kiállítás mellett minden évben fiatalok és idősek töme­geit vonzó festészeti tárlatok nyílnak. 1929-ben neoklasszicista festők csoportja megalakította a Szent­endrei Festők Társaságát. Köz­tük volt Paizs-Goebel Jenő, a fi­noman árnyalt tiszta színek, be­szédes csendéletek mestere, majd csatlakozott a csoporthoz Bar- csay Jenő, a magyar konstruk­tivizmus vezető alakja, akinek művészetére nagy hatással volt a város látványa. A harmincas évek második felétől Szentendre az intellektuális, nemcsak a meg­Bálint Endre: Szentendre Czóbel Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom