Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

s* A kápolna bejárata bért székesegyházat, amely 1188- ban leég, és Jób esztergomi ér­sek építteti újjá. Porta Specio- sája - díszkapuja - a román kori építészet remekműve. Esztergom, egyetlen rövid meg­szakítással, 130 évig sínylődött a török uralom alatt. A várat újra meg újra ostrom alá vet­ték. 1594-ben itt esett el Balassa Bálint. Amikor 1683-ban falai közül végleg kiűzték a törökö­ket, a felszabadítók kezére már csak a romhalmaz jutott. Hogy a Várhegyen valaha kirá­lyi és érseki palota állt, annak még az emléke is feledésbe me­rült. Csupán Bakócz Tamás ká­polnája menekült meg a pusztu­lástól. Ami ma a királyi palotából lát­ható, régészeink munkájának ESZTERGOM A kelták Solvánaik nevezték, a rómaiak Solva mansiónak (man­sio - szállás, állomás), Géza fe­jedelem is itt rendezte be szál­lását, fia, István pedig királyi székhelyét. Itt, a Szent István vértanú tiszteletére emelt temp­lomban állt keresztvíz alá Géza, s alkalmasint a királyi várkápol­nában keresztelték az ifjú Vaj­kot - Istvánná, illetve - Ste­phanus szá. Esztergom ekkor az ország fő­városa. Amig Székesfehérvár - a koronázó, törvényhozó és te­metkező hely - a szakrális cent­rum, Esztergom a családi otthon és királyi székhely. A királyi kancelláriából innen irányítják az ország közigazgatását, s a pénz­verde révén az ország gazdasági életét is. A Duna fölé tornyosuló hegyen, talán a római castrum köveiből, I. István fölépítteti a Szent Adal­Bakócz-kápolna 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom