Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
KÖNYVESPOLC ■SZ^BÓ MIKLÓS: kelták Magyarországon (CORVINA) A Kelták, Itália ókori népeihez hasonlóan, azok közé tartoznak, amelyeknek közvetett hatása az újkori európai kultúrában jóval megelőzte közvetlen megismerésüket. E közvetett hatás kétféle volt. Az egyiket a kelták művészetéből és kézművességéből merítette az Alpokon túli Európa, ennek az időszámításunk előtti fél évezredben a Brit félszigettől Kisázsiáig mindenhol hosszabb-rö- videbb ideig jelenlevő népnek a technikai és szellemi hagyatékából szívta fel azoknak a népeknek a sora, amelyek az egykor keltáktól lakott területeken mellettük, alattuk és utánuk éltek. Ennek a hatásnak az útjai ma alig kinyomozhatok, s eredetének tudatát is csak az elmúlt száz év alatt felvirágzott keltakutatásoknak köszönhetjük. A másik hatás közvetítői az ókor görög és római művészei, főként a római történetírók voltak, s köztük is elsősorban Livius. Az ő művében az akkor ismert világ minden népének jelentőségét az határozta meg, milyen szerepet játszott Róma történetében, s a kelták ebben a koncepcióban a végzet népeként jelennek meg: az ő feladatuk az, hogy bosz- szút álljanak Rómán nagy hadvezérének, Ca- millusnak száműzetéséért, s ők az eszközei a katharzisnak, a megtisztulásnak, amely erőt adott a római népnek, hogy végigjárja azt a hódító utat, amely Róma falai alatt kezdődött és csak az ismert világ határain ért véget. Livius sajátos művészetének köszönhető, hogy művében a kelta betörés leírása olyan képekké formálódott, amelyek már a középkorban, és természetesen még nagyobb mértéktől arannyal kellett megváltani a város még életben maradt védőinek életét, s a mérlegelésnél az egyik kelta vezér kardját is a mérlegre dobta az örökké aktuális szavakkal: „Jaj a legyőzőiteknek". Ezeket a keltákat ismerték fel a reneszánsz és a következő századok antik-rajongói a mind gyakrabban előkerülő, keltákat ábrázoló szobrokon, mint a „Haldokló gallus" a római Museo Capitolinóban vagy a „Gallus és felesége" a római Ludovisi-gyűjte- ményben, amelyek vizuális formát adtak a Livius-leírás szereplőinek. Ma már viszont régészeti feltárások alapján is igazolható, hogy a római hadjárat csak része volt a kelták olyan méretű expanziójának, amelynek jelentősége szinte az egész Európát érintette. A görög történetírók ebből az alkalomból tartották először Róma nevét említésre érdemesnek. Pompeius Tro- gustól, az Augustus-kori római történetírótól tudjuk, hogy ugyanaz a lökés, amely a kelták egy részét Itáliára zúdította, egy másik hullámukat a Kárpát-medence felé hajtotta, és Róma elfoglalásával egyidőben, az i. e. 390-388 körüli években törtek be a későbbi Pannóniába, ekkor kapcsolódott be történetükbe a mai Magyarország területe. Szabó Miklós új könyve, amelyet jelentős részlettanulmányok sora előzött meg, a kelták történetének ezt a fejezetét kísérelte meg rekonstruálni, beágyazva a Kárpát-medencének a római hódítást megelőző mintegy négyszáz éves történetébe, az i. e. IV-I. században. A korábbi összefoglalásokban a kelták élete Magyarországon pusztán vagy legalábbis főképpen régészeti problémaként került tárgyalásra; az új könyv szükségképpen a régészeti anyagra támaszkodik, mint elsőrendű forrásra, de messze túllépi a régészet nyújtotta kereteket s a szó teljes értelmében történelemmé válik. Az egyes fejezetek a négy évszázad emberi életének minden aspektusát bemutatják. A kiindulási pont a politikai történet: a hódítás háttere és lefolyása; a kelták uralmának virágkora a Kárpát-medencében a Görögországból való kiűzés (i. e. 279) után; a mérkőzés és a kapA kakasdi agyagváza ember alakú tüle (Tolna m.) Összehajlított vaskard egy kósdi (Nógrád m.) sírból. Hüvelyét fantasztikus állatpár díszíti tékben a reneszánsz idejétől, a történelem alapvető helyzeteinek szimbólumaivá lettek, mint Camillus visszatérése a száműzetésből, a capitoliumi ludak története, s mindezeknél inkább a nagy megalázási jelenet a római fórumon, mikor a Rómát elfoglaló kel
