Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

csolatok az itt talált többi néppel, főként a nyugat-magyarországi illirekkel és az Alföl­dön lakó, iráni eredetű lakossággal; a helyi kelta birodalom kialakulása és széthullása; a beilleszkedés a győztes római birodalom államszervezetébe, illetőleg a beolvadás az itt élő más etnikumú népekbe. Ezután gyorsan változó képekben a Kárpát­medence kelta lakosságának társadalmi tago­zódása, nyelvi hagyatéka, település- és lakás­módjai kerülnek tárgyalásra, majd részlete­sebben esik szó gazdasági életükről, főként jelentőségükről a vasművesség és a fazekas­korong meghonosításában. Az utolsó fejezet a kelta vallás helyi forrá­sainak értékelését kísérli meg, hogy választ adjon olyan kérdésekre, mint a bevándorlók magukkal hozott vallásos képzeteinek fenn­maradása vagy átalakulása, a helyi elemek szerepe és a hódító rómaiaktól a maguk isten-elképzelései szerint interpretált alakok kelta összetevőinek felderítése. A könyv teljesítmény-értékét csak akkor le­het reálisan mérlegelni, ha figyelembe vesz- szük azt, hogy a most ilyen széles körű szin­tézisbe foglalt kor a magyar régészeti ku­tatás legelhanyagoltabb területei közé tar­tozik. Az élet három alapvető fontosságú as­pektusáról, s éppen azokról, amelyekre vo­natkozólag a régészeti anyag a legtöbbet mondhat, jóformán nincs tudományosan fel­tárt emlékanyagunk: a már kiásott nagyobb temetők közéletiének; mindeddig nincs az i. e. I. századnál korábbi időből módszere­sen feltárt magyarországi kelta település, ahogy nem került mindeddig feltárásra egyet­len kelta szentély sem az ország területén. Szabó Miklós munkájának a sok között nem utolsó érdeme, hogy ennek tudatában szán- tézisét a Kárpát-medencén kívüli keltákról szóló írott források és más területekről szár­mazó emlékanyag széles körű ismeretére ala­pozta, úttörő kísérletében azokat a kerete­ket vonva meg, amelyeket a következő ku­tatásnak kell konkrét tartalommal kitölteni, s így egy egész tudományág hazai feladatai­nak programját vázolva fel hosszú évtize­dekre. Arany gyöngyök és csövecskék a szárazd-regőlyi (Tolna m.) kincsből Dunántúli kelta ezüstpénz „Hereditas" (Örökség) a sorozat címe, amely-. ben a kötet rövidesen megjelenik. A cím a sorozattal kapcsolatos legfontosabb kér­dést veti fel, azt, hogy a Magyarország területén a honfoglalás előtt élt népek tör­ténelme és kultúrái hogyan és mennyiben jelentenek ma élő örökséget, eleven hagyo­mányt, amelynek a mi számunkra is köz­vetlen tanulságai vannak. Szabó Miklós érdeme, hogy felvázol néhány olyan szempontot, amely ennek az örökség­nek eleven voltát tanúsítja. Az egyik a kel­ták romanizálásával kapcsolatosan adódik. A hódító rómaiak nem szüntették meg a kel­ták törzsi szervezetét, mert látták, hogy ez a szervezet felbomlóban van, s a kialakuló törzsi arisztokrácia megnyerésével könnyen a kezükben tarthatják az egész közösséget - olyan gondolat, amelyet nehéz nem tovább­gondolni az újkori afrikai gyarmatosításokig és még tovább. A kelta, illír és szkíta etnikai és kulturális elemek szerves összeolvadása nemcsak arra figyelmeztet, hogy földrajzi adottságai alap­ján a Kárpát-medence sokkal inkább a nyu­gatról, délről és keletről érkező hatások összeolvasztására és egy ebből kinövő saját kultúra megteremtésére alkalmas, mint egyet­len kultúra hagyományainak zárt megőrzé­sére és önmagából való továbbfejlesztésére, hanem megmutatja ennek a mindenfelé nyi­tott helyzetnek új hajtásokat sarjasztó, ter­mékeny lehetőségeit is; a magyarországi kelta művészet most kapott vázlata jól il­lusztrálja ezt. Végül egy egészen más jellegű probléma; mind a vallás, mind a művészet emlékanya­gának értelmezésénél kiemeli a szerző a ne­hézséget, amit az okoz, hogy nem ismerjük közelebbről a képzeteket, amelyeket ezek a tárgyak, ábrázolások és díszítő motívumok készítőikben és használóikban felkeltettek. Fordított irányból a XX. század művészetei­nek egyik legnagyobb találmányával talál­kozunk itt: a mindenkihez szóló, mindenki számára érthető művészi kifejezés nehézsé­gével akkor, ha hiányzik vagy ismeretlen egy olyan képzetanyag, amely mintegy a közös nevezőt jelenti alkotói szándék és közösségi visszhang között. - A kis kötetnek talán leg­nagyobb érdeme az, hogy ezt a gondolatsort még sokáig folytatni lehetne. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY on

Next

/
Oldalképek
Tartalom