Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 2. szám

A Balatont kétféleképpen szokták csodálni. Ki sikoltozik a gyönyörűségtől, ki meg elnémul az áhítattól. Egry József három évtizedet hallgatott át a tó partján s ha „megszólalt", remekművet alkotott.

Zalaújlakon született, Badacsonytomajon temették el. A két hely légvonalban 50 kilométerre van egymástól. Egry ezt az 50 kilométert negyven év alatt tette meg. Közben megjárta Budapestet, Münchent, Párizst és az orosz frontot. Betegen érkezett haza, a keszthelyi kórházba. Itt gyógyult meg, és Badacsonyban élt haláláig.

Mi fűzte Egryt a Balatonhoz? A felelet könnyű is, nehéz is. Petridh András „főhadi-strázsamester, képíró, rézmetsző, tájrajzoló és hangművész" óta — aki először örökítette meg metszetein Tátika és Sümeg romjait - időről időre számtalan művészt ejtett meg e táj varázsa. Egryt egy életre rabul ejtette.

Takáts Gyulát, a somogyi parton született költőt érte az a szerencse, hogy Egry a barátságába fogadta, beengedte „rátarti, várúri magányába". Neki mesélte el egy látomását. „Kora hajnalban - idézi Takáts Gyula Egry szavait (Jelenkor 1961/5.) - egy Balatonra tartó pásztort láttam. A csorda előtt ment, mögötte a tehenek. Amikor a vízhez ért, a kelő nap eléje ragyogott. Engem nem láthatott... Megállt, hosz- szan a napot nézte. Szája vala14