Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 4. szám
LBalatonboaMron eav kihasználatlan, s “TaáHásul rossz állapotban levő kápolnát vett bérbe egy fiatal festő, hogy önmagának s néhány barátjának-társának kiállítóhelyül alkalmassá tegye. Lelkesen nekiláttak s rendbehozták a paraszt kőműves tervezte- emelte műemlék kápolnát. Az idei nyáron tizenhat művész — festő, grafikus, szobrász, kisplasztikus és fotós - állított ki. Sok balatoni nyaraló sétált fel a dombra a kápolnatárlathoz. A látogatóknak egészen új és ismeretlen élményt adott. Különböző irányzatokat képviselnek ezek a képzőművészeti alkotások. Alkotóik nem elégedtek meg az őket körülvevő látvány egyszerű vagy kevésbé egyszerű, de többé-kevésibé megnyugtató visszatükrözésével. Ügy érezték, hogy a megszokott aspektusból nézett és ábrázolt világ más szögből is megmutatható. Ehhez a KÁPOLNATÁRLAT felismeréshez nem egyszerre jutottak el, ahogy a megvalósításhoz is hosszas és kanyargós kísérletezések vezettek. A figurális kompozíciókból lassan sejtelmes szövevényhálók, majd feszült és fegyelmezett jelrendszerek alakultak ki, mint Csáji Attila fémes hatású képein, amelyek egy ismeretlen, távoli világ üzeneteként hatnak. Másként jutott el ehhez az elvont formához Haris László (lásd felső képünket) fotográfus, aki mások által észre sem vett, de fényképezőgéppel láthatóvá tett motívumokat, apró részleteket nagyított fel, helyezett egymás mellé és komponált eggyé - ezáltal teremtve új világot. Ez a mikro- és makrokozmikus behatolás az anyagba, mely mikroszkopikus lelethez vagy valamilyen obszervatóriumban készített felvételhez áll közel, a modern művészetek egyik legfőbb ábrázolási módja. Molnár V. József szuggesztív at- moszférájú grafikája különleges, lágy, növényi formavilágot hoz létre. Pauer Gyula pszeudo- plasztikája érdekes és egyedi kísérlet sima fémfelületen formai hatás elérésére fény és árnyékok játékával. A látogatók hol elutasitólag, hol érdeklődve, hol vonzódással követték ezt a törekvést. Mi pedig kíváncsian figyeljük, hogyan tudják ezek a fiatal alkotók kialakítani a teremtő kapcsolatot a művészet termő talajával, a közönséggel. GEREVICH ÉVA
