Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 1. szám

a fejfedő különböztette meg: a török turbánt vagy fezt viselt, a magyar meg süveget. Egyéb­ként ruházatuk — a török kaf­tán és a magyar mente — az egykori leírások, török miniatú- rák szerint szinte teljesen egy­forma volt. Alaposabb megfigye­lés után lehet csak az ábrázo­lások hosszú köpenyei között némi eltérést felfedezni: a kaf­tánon a saját szövetéből szabott alacsony, felálló gallér volt, míg a magyar urak széles, hátukra lógó, szögletes gallért viseltek. (A keleti ruházat, mint tudjuk, nem érte új hatásként a magyar­ságot a török hódítás idején, az őshazában, török fajú népek közvetlen szomszédságában ala­kult ki keleties viselete.) Min­denesetre az ismertetett mente­fajta széles körben használatos volt a török időkben, ilyen ru­hát visel például az 1648-ban elhunyt Illésházy Gáspár, Tren­csén és Liptó vármegye főispán­ja egykorú ravatalképén. Az Ausztriából hazakerült bőr­művesség! remek páratlan a ma­ga nemében: hasonló viseletda­rab egyetlen múzeumi gyűjte­ményben sincs. Nem könnyű te­hát kideríteni, hogy hol készül­hetett. Az istanbuli Top Kapu Szeráj gazdagon díszített, szín­pompás, hatalmas, rátétdíszes szultáni bőrterítőt őriz. Díszítő­rendszere és kidolgozása erősen emlékeztet Nemzeti Múzeumunk új szerzeményére. A Szerájban kiállított emléket a XVI. szá­zadra keltezik, s a legmagasabb igényeket kielégítő istanbuli szultáni műhely termékének tart­ják. Lehetséges, hogy a bemu­tatott bőrkaftán is ugyanebből a műhelyből került ki, s az osz­mán-török hadak magas méltó­sága viselte hajdan. Mindeddig egyetlen gyűjteményünkben sem volt hódoltságkori török öltözet. IFJ. FEHÉR GÉZA Illésházy Gáspár ravatalképe (1648) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom