Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 1. szám

F AT T C Az elmúlt év egyik legérdeke­sebb, világszerte feltűnést kel­tett kiállítását rendezték meg 1969 szeptemberében a Szépmű­vészeti Múzeumban. Először le­hetett együtt látni a Leonardó- nak tulajdonított bronz lószob­rokat, a new yorki Metropolitan Museum és egy dublini magán­gyűjtemény féltve őrzött kin­csét, valamint a budapesti Szép- művészeti Múzeum birtokában levő híres lovast. Egyetlen da­rab, a londoni Pierre Jeannerat művészeti író tulajdonában levő alkotás kivételével teljes volt a sorozat. Páratlan művészeti ese­mény. Számunkra külön öröm: a budapesti lovasszoborról bebi­zonyosodott, hogy a reneszánsz művészóriásának saját kezű al­kotása. Dr. Aggházy Mária, a múzeum régi szobor osztályának vezető­je, aki új irányban elindított ku­tatásairól a kiállítás idején ren­dezett, XXII. nemzetközi művé­szettörténeti kongresszuson szá­molt be: „ötven éven keresztül a windsori királyi gyűjtemény­ben levő Leonardo-rajzok szab­ták meg a kutatás fő irányát. A vázlatok a milánói Sforza és Trivulzio emlékműhöz készül­tek. Talán ezek továbbérlelésé- nek egyik fázisa a mi szobrunk. Az eredeti Leonardo-grafikák és a szobor között az azonos vagy hasonló megoldások mellett lé­nyeges eltérések is vannak. Ki-ki aszerint erősítette meg, vagy ve­tette el Leonardo szerzőségét, hogy e vonások közül melyiket tartotta döntőnek. Csakhogy: a rajz síkban ábrázol, ez a plasz­tikus megoldás viszont több di- menziójú, körüljárható alkotás. Az eltérések tehát elsősorban a műfaji különbségekből adódtak. Hogy előbbre juthassunk ebben a kérdésben, más irányban kel­lett elindulnunk.” 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom