Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

RON I KA Új kiállítás Miskolcon A „forgó” Krisztus A miskolci Herman Ottó Múzeum állandó kiállítását évente több mint ötvenezer hazai és külföldi látogató kereste fel. Egy esztendőn át azon­ban tatarozás és helyreállítás miatt zárva voltak a múzeum kapui. A mű­emlék-épület — melynek egyes ré­szeit még a XV. században építet­ték —, korhű helyreállítása befeje­ződött, s tavaly októberben már megtekinthették az érdeklődők a múzeum új állandó kiállítását, ame­lyen többek között bemutatják az időszámítás előtti második évezred­ből származó ember alakú urnákat (ezeket Center határában találták, hasonlók eddig csak Kisázsiában ke­rültek a felszínre), a több mint öt­ezer éves bükki kultúra napfényre került világhírű leleteit, a pattintott kőkor emberének a miskolci Avason feltárt kő- és csonteszközeit. Bemutatják a kiállításon a diósgyőri vár ásatása során talált reneszánsz kályhacsempéket, a tatárjárás idején elpusztult Muhi község jobbágytel­keinek feltárásakor előkerült, XIII. századi mezőgazdasági szerszámokat, házi eszközöket, edényeket, s a középkorban híres északmagyaror­szági bányavárosok, Rudabánya, Tel­kibánya emlékei is helyet kaptak a tárlókban. Az Uffizi Képtárban látható Mantegna hasonló, a halott Krisztust ábrázoló festménye, melyet bármerről nézünk, fekvő alakja talpaival mindig felénk fordul. Az optikai csalódást okozó festménynek utánzója is akadt egy XVI. századi, ismeretlen németalföldi mester személyében. Fenti képe a pannon­halmi apátsági képtárban látható. A Régi magyarországi művészet című kiállításon a Szépművészeti Múzeumban az 1350—1800 közötti legjelentősebb képzőművészeti alko­tásokat mutatták be. Képünk: „Az utolsó ítélet harsonái”, — a kis- szebeni főoltár táblája. i A kiállítás részlete, középen a miskolci fűtöházndl talált mammut-agyarral. — Nem az ember, a költő született itt — mondta Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum munka­társa, a kiállítás rendezője tavaly októberben, az álmosdi Kölcsey Emlékház megnyitásakor. S a szava­kat hiteles tanú, maga Kölcsey iga­zolta. Ebben a házban, anyai nagy­anyja füstöskonyhás, nádfedeles, be­lül hófehérre meszelt falú házában formálódott költővé, talált magára. A romló épületet a megyei műemléki Kölcsey Emlékház albizottság kezdeményezésére állí­tották helyre, s a községi könyvtár­ral társbérletben — ideális társbér­let—, nyílt meg az Emlékház; a Köl- csey-család tárgyi emlékeivel, s a köl­tő kéziratmásolatalval, munkáival. A község lakói, akik társadalmi munkával is nagyban hozzájárultak az emlékház létrehozásához, a ké­sőbbiekben is gondját viselik az épületnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom