Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
ARCKÉPCSARNOK Radisics Jenő (1856—1917) Az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt 1887-tSI 1917-ben bekövetkezett haláláig. Működésének emlékét számos műve között is kiemelkedően őrzi az Iparművészeti Múzeum jelenlegi épülete, s ennek dísztermében elhelyezett bronz emléktábla, Berán Lajos alkotása. Radiales Jenő 1887-ben vette át a múzeum vezetését, de már 1881-ben megkezdte itteni működését. 1882-ben kelt Trefort Ágost miniszter 388,33. sz. levele Ráth Györgyhöz, az „Országos Iparmúzeum" felügyelő bizottsága akkori másodelnökéhez, amelyben „Radiales Jenő tiszteletbeli minisztériumi fogalmazót az országos Iparművészeti múzeumba szolgálattételre kirendeli.’’ Radiales Jenő ez időtől minden erejével a múzeum felvirágoztatásáért — s ezen túl, az iparművészet megbecsüléséért, az iparművészeti élet fellendítéséért, s az iparművészettörténet-kutatás kiszélesítéséért — küzdött. Nevéhez fűződik a múzeum számos nagy sikere itthon és külföldön. Sok jelentős kiállítást kezdeményezett. Értékes szakirodalmi munkásságot folytatott, hazánkban az iparművészettörténeti szakirodalom egyik megalapítójának tekinthető. Művei közül kiemelkednek: a Pulszky Károllyal együtt Irt: Az ötvösség remekei a Magyar Történeti Ötvösmű Kiállításon — a Czobor Bélával együtt Irt: A magyar koronázási jelvények — Az Országos Ráth György Múzeum Kalauza — Országos Iparművészeti Múzeum Képes Kalauz a gyűjteményekben — stb. A Magyar Iparművészet című lapban megjelent tudományos, elméleti és ismeretterjesztő cikkei az Iparművészet új szemléletének útját nyitották meg. A múzeum gyűjteményeit nagy értékekkel gazdagította. Gyakorlati munkásságának eredményeit megkoronázta az 1872 óta hányatott sorsú, meg nem felelő, szükség-elhelyezésben küszködő Iparművészeti Múzeum jelenlegi épületének kiharcolása s ennek az akkori viszonyokhoz képest korszerű, modern felszerelése, berendezése. Az a körülmény, hogy a múzeum végre saját épülethez jutott, amely épület múzeumi célra épült — tette lehetővé, hogy az Intézmény végre igazi múzeumi életet kezdhessen, s egyben betölthesse szerepét az akkor széles körben népszerűvé vált új fogalom: az Iparművészet területén. Ez volt a gyakorlati előfeltétele az Iparművészeti Múzeum muzeológiai működése megindulásának, az intézmény megismertetésének, tekintélye megteremtésének, célkitűzései bevitelének a köztudatba. Kiváló gyakorlati szakember volt, emellett műveiből az iparművészetelvi kérdésein, az iparművészeti múzeum feladatain, módszerein sokat töprengő, a tudományágat nagymértékben előrevivő, gondolkodó elmét ismerünk meg. aki azonban azt is felismerte, hogy a múzeum életében milyen fontos szerepet játszanak a tömegkapcsolatok. Jól látta az ismeretterjesztésben rejlő lehetőségeket, ezért értékes kezdeményezésképpen iparrtiűvészettörté- neti előadássorozatot indított a múzeumban, amelynek témaköre az iparművészettörténet sok területét ölelte fel. A — mai szóval: nagy népművelő jelentőségű előadások széles körben népszerűsítették az iparművészet sok, akkor még új alapfogalmát. Szorgalmazta a múzeumi kiadványok akkor még gyermekcipőben járó ügyét. Nagy súlyt helyezett a vidéki és külföldi kapcsolatok erősítésére, külföldi tanulmányútjai alkalmával ő maga volt a magyar iparművészet ügyének leglelkesebb szószólója és ennek sok barátot szerzett. Korán felismerte, hogy az Iparművészeti Múzeumnak jelentős szerepe lehet az Ízlés-nevelés, a környezet kultúrájának emelése és ezáltal az élet- színvonal javítása terén. Elgondolásainak egyik alapelve volt a mindenkori modern „élő" ipar- művészettel való kapcsolat fontossága. „Az intézet legnemesebb, nemzedékekre kiható, s az ország jólétével kapcsolatos szerepe azonban ott kezdődik, ahol a modern művészi iparra gyakorlandó befolyása kerül szóba” - Irta. Vallotta, hogy az Iparművészeti Múzeumnak mindenkor részt kell vállalnia a kor korszerű és magasszintű iparművészeti termelő területe segítésében, egyben alakításában — ebben látta társadalmi szerepét. Jelentős szerepe volt az Iparművészeti (Iparmű) Társulat — a Művészi Ipar és a Magyar Iparművészet c. orgánumok működésében — és mindig minden fórum előtt következetesen képviselte az iparművészet és a múzeum érdekeit. Arra törekedett, hogy a múzeum munkáját a társadalom helyes célkitűzései vonalába állítva teremtse meg társadalmi bázisát s ez esetben úgy látta: „nincs oka attól tartani a múzeumnak, hogy elszigetelten fog állni a jövőben.” S ha kora és környezete meg is szabta szemlélete korlátáit, sok tekintetben világosan látta a haladás helyes útját, Így pl. Iparművészeti Múzeum és iparművészeti oktatás szoros kapcsolata és együttműködése követelése tekintetében: „A múzeum a szótára, a nyelv- és mondattana és olvasókönyve a nyelvnek, melyet a magyar művészeti ipar jövendő munkásai tanulnak.” Tudományágunk, az iparművészettörténet-kutatás gyakorlati és elméleti téren sokat köszönhet Radisics Jenő törhetetlen energiájának, ügyszeretetének, tisztánlátásának. Több, mint SO éve halott — emlékének tiszteletére álljon itt ezért a fenti néhány, ma is útmutató idézet müveiből — hiszen ma is valljuk szavait: „A művészeti ipar múltja, jelene és a jövő egyaránt gondoskodás tárgyát képezi az országos magyar iparművészeti múzeumnak. . ” Weiner Mihályné
