Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
MÉGIS VANNAK „ALAGLELETMENTÉS UTAK”?! A PÜSPÖKLADÁNYI KINCSESDOMBON 1969 május első napjaiban kapta a Déri Múzeum a hírt, hogy a püspökladányi Kincsesdombon egy földmunkagép belesüllyedt egy „alagútba”. A bejelentést megmosolyogtuk, hiszen évtizedek óta izgatják a régészt s muzeológust ilyen hírekkel. Ha igazak lettek volna vagy lennének a nép száján élő, különböző értesülések, akkor őseink — hol a tatár, hol a török elől — szinte az egész országot behálózó „földalatti Magyarországon” közlekedtek volna, s az alagutakkal ellátott halmokban kellene megtalálnunk elrejtett kincseiket is. Ezúttal is efféle hiedelmekre gondoltunk, és nem mentünk ki a helyszínre. Május 12-én azonban újabb telefon- értesítést kaptunk, mely megerősítette az előző híreket. így kiszálltunk és ezúttal valóban jól tettük. A püskökladányi Kincsesdombot ugyanis az útépítéshez szükséges föld kitermelésére gépekkel vették munkába és néhány napi földgya- lulás után az itt dolgozó S-100 alatt beszakadt a halom. Május 13-án elkezdtük a leletmentő ásatást, mert azonnal megállapíthattuk, hogy a halomban valóban emberkéz készítette járatok vannak. A Kincsesdomb egy kissé elliptikus, eredetileg kb. 7 méter magas és 80 méter átmérőjű halom, valamikor erdő volt rajta. Az öregek elbeszélése szerint a halomból már termeltek ki földet a vasútvonal építésekor is. A múlt század derekáig Nyakvágószék-halomnak hívták, mert „Szejdi pasa itt fejeztette le a hajdú kapitányokat”. Eddigi „nyomozásunk” során arra következtethettünk, hogy azért változtatta meg a nép a halom nevét Kincsesdombra, mert a múlt században itt ku34
