Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
kell valósítani azt a gondolatot, amelyet még a háború előtt vetettek fel, az ún. Via Antiqua gondolatát: ez az út az egykori római, a katonai és polgárvárost összekötő út irányát követve lényegében Óbuda főtengelye volna... Déli végpontján a katonai amfiteátrum helyezkedne el, északi végén a polgárváros maradványai. Ezen az úton, a még előkerülő maradványok mellett, lehetne parksávban elhelyezni római emlékeket, szarkofágokat, töredékeket.” A Várpalota-múzeum egyik kiállító termében, Budapest mai és elkövetkezendő városnegyedeinek makettjei mellett, látható a közeljövő Óbudája. Minden hipermodern, de helyet kap a múlt: a római kor — feltárt ésfeltárandó —, a későbbi idők: a hídfeljáró egyik oldalán a Zichy-kastély, a mási(Szabóky Zsolt felvételei) kon a székesegyház és az omlásnak indult zsinagóga, szemben, fent a hegyoldalon pedig a Kiscelli Múzeum — és a szeretett Óbuda is a főtér környékének néhány jellegzetes és valóban szép épület- csoportjával. — Gyere — invitált Óbudára apám a Parnasz- szusra távozott Krúdy szavaival —, nézzük meg őt, mielőtt elbúcsúznánk. 1969: a búcsú végleges. A Föld, a Szőlőkért, a Szőlő meg a Pacsirta utca a semmibe szaladt. Törmelékes nagy mező a Kiscelli utca egyik oldala is jó darabon, „melyhez idáig nem lehetett nyúlni, mert a legrégibb óbudaiak rakták ide fecskefészkeiket és sohasem volt semmi panasz az utcák ellen...” Csak az, hogy eltakarják az igazi múltat, és az itteniek nagyobb része is már valami jobbra, szebbre vágyott. Áll az első tízemeletes palota a Flórián térnél, s őszre beköltöznek a lakók. Óriási területen dolgoznak a földgyaluk. Rombolnak? Én hiszem, hogy ezután is eljövünk Óbudára, már nem bú- gsúzni, de ismerkedni. Húszezer lakás épül itt. Toronyházak, szalagházak. S körülöttük parkok lesznek, megannyi múzeum. Múlt és jövő alakul, ötvöződik új minőséggé Óbudán. Húsz év múlva büszkén hívhatjuk sétára, okulásra a fiainkat. „Nézzük meg őt...” Szabó J. Jenő 33
