Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
A HÁTTÉRBEN LÁTHATÓ REKESZEK REJTIK A RÉGEBBI ÉVJÁRATÉT MÓRI BOROKAT (Kabáczy Szilárd felvételei) HORDÓ FARAGOTT ALJA A MÚLT SZÁZADBÓL 36 Bormúzeum? Azt írja a biblia :„Noé pedig földművelő kezde lenni és szőlőt ültete. És ivék a borból és megrészege- dék...” Épp egy ilyen özönvíz előtti, helyesebben közvetlen özönvíz utáni dolognak ne lenne múzeuma? A bor egyidős az emberiséggel. Nem csak a legenda szerint; az Er- dőbényén talált, miocén korból származó szőlőlevél-kövület is bizonyíték erre — „hivatalos” nevén, a vitis tokajensis. A szőlőtől a borig azonban hosz- szú az út. Az első lépés pedig éppen egy — szamárnak köszönhető! A monda szerint a szamár tanította meg az embert a szőlő metszésére, mert látta, hogy azok a tőkék, amelyeknek vesszőit a szamár lerágta, gyorsabban nőnek. Pauzaniasz görög író, az i. u. második században le is írt egy ilyen szamárszobrot, amelyet a görögök állítottak tiszteletére, hálából. Nálunk ennek a mondának kecske-változata járja. Ez látható például a móri Állami Gazdaság egyik hordójának alján, amelyet egy lelkes asztalos, Rapold József faragott meg jókedvében. De mielőtt betekintenénk a móri bormúzeumba, amely ennek a változó, illanó és fogyó anyagnak próbál emléket állítani, sétáljunk egyet a sok furcsa bornév között. Furmint, siller, bakator, gorkován, szamorodni, kadarka Megfejtésük nemcsak érdekes, de olykor rejtélyes is. Mert többféle értelmezése van mindjárt a furmintnak. Egyik vélemény szerint a fermentálni igéből származik, másik szerint a formium magyarított változata, ami a szőlő eredetére utal, azaz Formiából származót jelent. A siller esetében kézenfekvő lenne a nagy német költőre, Schillerre gondolni. A bor neve azonban egyik változat szerint a. schillern —■ csillogni — igéből származik, a bor tiszta, csillogó színe után, a másik azonban a schielen — kancsít, bandzsít igéből vezeti le, mégpedig azért, mert ez a fehér bor a vörös felé kancsít — azaz halványpiros. A magyarítás, nyelvünk természetének megfelelő átformálás „áldozata” a bocca d'or, az olasz „aranybogyó”, amelyből nálunk bakator lett. Még furcsább a gorkován esete. Badacsony hegyének északi lejtőjén gyönge minőségű szőlő termett. Stájer kereskedők érkeztek a vidékre, akik a jóféle badacsonyihoz voltak szokva. Megkóstolva az északi lejtő borát, így nyilatkoztak: „Es ist gor kőin Wojn” — azaz: ez nem is bor! Ezt értették félre a bada-