Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
csonyi gazdák, így született a gor- kován. A szamorodni pedig nem függ ösz- sze a szomorodással. Lengyel szó- összetétel: samo-rodni azaz „magában termett”, „úgy, ahogy termett”. Hegyalja borát lengyel kereskedők vásárolták, s így nevezték azt a bort, amely aszúszemekkel együtt érett fürtökből készült. Aszúbort különben a XVI. században készítettek először. I. Rákóczi György udvari lelkésze, Sepsi Lackó Máté csinált aszúbort úrnője, Lórántffy Zsuzsanna számára, aki iránt gyöngéd érzelmekkel viseltetett. A papok minden időben nagy szakértői voltak a bornak. Bizonyítja ezt az a régi szentencia, amely így foglalja össze a jó bor ismérveit: „A jó bor legyen hitében katolikus — erős —, legyen református— tiszta —, legyen zsidó — keresztelet- len — s legyen lutheránus — se hideg, se meleg”. Végül a kadarka Szkóder városáról kapta a nevét, ahonnan e szőlő származik. A nyelvújítási mozgalom igyekezett volna magyarosítani a borneveket. A kadarkát ragy ázó nak, a sillert kástélyosnak nevezték el — s mint az utókor bizonyítja: eredménytelenül. Maga Vörösmarty egyszer borozgatás közben keresztelte el a rizlinget erélyesnek. Ez, bármily szépen hangzik, ugyancsak nem terjedt el. Nem kell azonban szomorkod- nunk: vannak igen szép, magyar nevű boraink is. Ilyen például a móri ezerjó. Azt tartják róla, hogy ezerszer jó, mert meghosszabbítja az életet. Nevezik „öregek tejének” is. 1694-ben telepednek le a kapucinus barátok Móron, ők kezdenek szőlőt telepíteni, ők hozzák az ezerjót is Mórra. Ebből a régi borból ugyan nincs kiállítási tárgy a múzeumban! Az Állami Gazdaság igazgatója, Pallos István, mikorra teszi a „múzeum” alakulását? „MÚZEUMLÁTOGATÓK” AZ ÖREG HORDÓ BELSEJÉBEN A BÁLVÁNY-SAJTÓ — A bormúzeum nem alakult. Lett. Egy nagy borpincében minden évjárat mindenfajta borából palackokat raktak el. Ezek a minták gyakorlatilag az egyes évjáratok összehasonlítására szolgáltak meg az üzletfelek, a magyar és a külföldi szakemberek számára bemutatásul. Régi pincékben találtunk néhány érdekes borfeldolgozó tárgyat. Azokat is itt helyeztük el. így aztán lassan kialakult a bormúzeum mai alakja. Első helyiségében vannak a régi eszközök, pl. a Bálvány-sajtó, a hatalmas szőlőprés, 1896-ból. A második helyiségben vannak a különböző évjáratok borai. Végül innen nyílik egy kóstolóhelyiség: egy hatalmas hordó, amelynek belsejében asztalt, padokat helyeztünk el. — Mikor van nyitva a , .múzeum” ? — Kívánságra nyitjuk ki. Az IBUSZ rendszeresen hoz ide külföldi turistákat, ősszel meg, a Móri Bornapok alkalmával, három napig a pince előtt borsátrat állítunk fel, itt mindenki kóstolhat, mindenki nézelődhet. Igaz, ebben a múzeumban másképp nézelődik az ember. Leginkább a nyelvével. De a móri bor megéri ezt a „fáradságot”. Egy móri öreg hordó felirata szerint ugyanis: ,.Bújjon el a német rhénusi borával, Hallgasson az olasz falernumával, Csak igye meg a franc híres sampanerét Egy hordónk feléri boraik tengerét”. T. A 37
