Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

álmainak élő építész, úgy látszik, nem gondolt: például, hogy a hatalmas üvegcsarnok üvegtetejét valamiképp mosni is kell néha. Eddig ugyanis életveszély nélkül aligha lehetett. Pedig a poros üvegtetőt nemcsak a madarak látják...

S ha mindez elkészül, az épület nyári estéken ünnepi fénybe borul. Madari Magdolna, a múzeum gazdasági igazgatója színes éjszakai fényképfelvételeket mutat a próba-kivilágításról. Hideg,. havas eső esett azon az estén — meséli —, de az emberek tömege állt az utcán, földbe gyökerezve, s bámulta az elvarázsolt palotát. Valóban: a kupola s fölötte az áttört, sárga laterna a díszfénytől valami valószínűtlen, keleti meseillusztrációként ragyog a magasban. Mesés és bizarr álomkép: egy makacs alkotóképzelet gránitba és majolikába öltöztetett látomása.

Fencsik Flóra Fotó: Kárász Judit

védelmi helyreállítás kezdődött, a munkába szakértőként bevonták Lechner Lóránt építészt, az építész-család leszármazottját. ő haláláig segítette a munkát,

melyet az építővállalat részéről Domonkos Ferenc építész vezetett. A pirogránit burkolat megsérült köveinek restaurálásához nem volt már meg a dokumentáció: az épen maradt köveket tehát kiemelték, becsomagolták és leküldték a pécsi porcelángyárba, ahol ezek mintájára faragták meg a megrongálódott köveket. Pécs gyártotta le eredeti színeiben a majolikabetéteket is, s ugyancsak a pécsiek készítették el újra az élénksárga laternát a kupola tetejére, 37 méterrel az utca szintje fölé. Morzsalékos, romos volt a négy szobor is: ezeket is újrafaragták. Ezután öltözött az épület nehéz állványzatba, s kezdődött el a homlokzat és a tető restaurálása. 1961-ben készült el ez a külső munka, s azóta folyik az épület belsejének felújítása: a bejárat szép mozaikpadlóját újrarakták, az üveges csarnok elavult, mennyezetről lógó csillárjait rejtett világítással cserélték fel. Felújították a teljes régi közmű-hálózatát, a díszterem falfestményeit, s e munkák kapcsán oldanak meg olyan problémákat is, amelyekre a nagy