Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
Amikor fölhívtam az Országos Növénytárat, hogy megtudakoljam volt munkatársuk, dr. Csapody Vera címét, a telefonközpontos magától értetődően mondta, ,,tessék várni, kapcsolom.” Először azt hittem, félreértett, hiszen — tudomásom szerint — a tanárnő évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult. A második meglepetés akkor ért, amikor személyesen találkoztunk. Zavarban voltam és mégis meg kellett kérdeznem, hogyan őrizte meg fiatalságát. Elmosolyodott.—Állandó, aktív szellemi légkörben élek. És az is sokat számit, mivel foglalkozik az ember, szereti-e, amit csinál. Én a szerencsések közé tartozom, a munkám nem munka, inkább kedvtelés. Eredetileg matematika-fizika szakos tanárnő: harmincnyolc éven át tanít. Ő az első nőtagia az akkori közoktatási tanácsnak. A botanikával apró gyerek korában kezdett ismerkedni, mint testvérei. Édesapja szemorvos, nyelvész és hatalmas kaktusz-gyűjteménnyel rendelkező botanikus. A nyolc gyerek a vidéki nyaralóban tölti a nyári vakációkat, saját kertjük van, maguk művelik. Középiskolás korában kezdett rajzolni, s ajándékul édesapjának: elhatározza, hogy minden vadon élő növényt megfest. így kezdődik a rendszeres növényfestés, még a tanári oklevél megszerzése előtt. Ez segíti át aztán a családot az anyagi nehézségeken is, amikor az apa meghal: a fiatal pedagógusjelölt képeslapokat és hímestojáso- kát festeget. Már tanit, amikor 1920-ban elkészül első kiállításának anyaga, s ekkor figyel fel rá dr. Jávorka Sándor. Meghívja munkatársául. 1932-ben már botanikából doktorál a szegedi egyetemen és két év múlva megjelenik az első Jávorka—Csapody könyv, a „Magyar flóra képekben”. Azóta húsz önálló munkája jelent meg, legalább százezer példányban. Köztük a leghíresebbek: „Erdő-mező virágai”, „Gyógynövények”, „Kis növényhatározó”, „Erdei fik és cserjék”, „Magyar növények szótára”. .Kultúrflóra színes atlasza”... S nemcsak az erdészek tanultak könyveiből, mi magunk is láttuk rajzait az iskolai novénytankonyvekben. Az ő rajzait próbáltuk unalmas órák alatt lemásolhatni, s az ő kezevonásaí nyomán ismertük fel környezetünk virágait. Eddigi munkásságát körülbelül tizenegy' ezer festmény és rajz fémjelzi, pontosan nem is tudja, nem ér rá számolgatni. Az Akadémiai Kiadónál ez év második felében jelenik meg a ,,Csíranövény-határo- zó” című munkája, utána pedig a Mező- gazdasági Kiadó jelenteti meg a ,,Díszcserjék és díszfák*’ című könyvét. Hetvennyolc éves és minden nap félkilenctől négyig ugyanúgy dolgozik, mint nyugdíjazása előtt. A TIT növényit ft^áa’ők egyesületében rendszeresen tárt előadásokat, ott van minden növényvédelmi ankéton, bemutatón; még akkor is, ha vidékre kell miattuk utaznia. Kedvenc gyűjtőterülete Vas megye, mert mint mondja, ott található a legtöbb arborétum, s választhat a különleges növények között. Mert emlékezetből sohasem fest. Színes képet — mondja —, csak élő növényről szabad festeni. Akvarelltechnikávai dolgozik, de nem folthatásokkal, hanem precíz tudományos pontossággal. Hogy ne csak azt lássák meg, akik könyveit forgatják, milyen szépek a növények, de azt is megértsék, miért szépek. Ungvár Mária fotó: Lengyel Miklós Jáfékosaa szórakozva ismeri meg a legnagyobb festőművészek alkotásait AZ ÉN MÚZEUMOM 18—18 színes képet tartalmazó füzeteiből. Bernáth Mária: CÉZANNE. VAN GOGH. GAUGUIN Bobrovszky Ida: DAVID, INGRES, DELACROIX P. Brestyánszky Ilona: KERNSTOK, DERKOVITS, DÉSI HUBER Hárs Éva: CSÓK, KOSZTA, RUDNAY Kovanecz Ilona: REPIN, SZURIKOV. VERESCSAGIN Kovanecz Ilona: VENECIANOV, FEDOTOV, PEROV Marosi Ernő: GIOTTO, LORENZETTI, MASACCIO Nagy Ildikó: RIPPL-RÓNAI, VASZARY, SZŐNYI Németh Lajos: MEDNYÁNSZKY, CSONTVÁRY, EGRI Néray Katalin: MADARÁSZ, SZÉKELY, LOTZ Pap Gábor: NAGY BALOGH, NAGY ISTVÁN, TORNYAI Szabó Júlia: RUBENS, VAN DYCK, JORDAENS Urbach Zsuzsa: MANTEGNA, BELLINI, GIORGIONE Urbach Zsuzsa: TIZIANO, TINTORETTO, VERONESE Zentai Loránd: HOGARTH, REYNOLDS, GAINSBOROUGH Füzetenként 8,— Ft Szép ajándék a 28—28 miniatűr reprodukciót tartalmazó KIS KÉPEK NAGY MÜVEKRŐL: Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum Leporello, tokban 30,— Ft
