Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 3. szám

A fZIlAGYiOMLu 1 KINCSEK „A germánoknál... az arany, ezüst, drágokS is ékszer volt a vagyon legfontosabb része... Ezért az aranyért harcoltak, ez hajtott mindenkit, és ez okozott szerencsétlenséget — ez volt az áldás és az átok Európa hajdani lakói számára” (Herbert Kühn: Die germani­sche Kunst der Völkerwande­rung) Két román pásztorfiú legel­tette kecskéit 1797-ben az er­délyi Szilágysomlyó határában, mikor egyikük valami csillogó tárgyat vett észre a fűben. Közelebbről megvizsgálva egy törött cserépedényt találtak, és mindenféle aranytárgyat: láncot, pénzdarabokat. A gyerekek nem értették, mi­lyen kincsre bukkantak, sőt, a falu idősebb lakosai se nagyon. Épp hogy szét nem szórták az egészet, míg tudomást szer­zett az ügyről a falu „Intelli­genciája”: Peterszky Pál és Lippart Ferenc, akiknek a be­osztása — sóhivatalnok volt. A kincstár hű szolgái lévén, igyekeztek minden leletet ösz- szegyűjteni — ez azért nem sikerült egészen —, és amit tudtak, felküldték Budára, majd — mivel akkor még nem volt Budán múzeum — Bécs­be. Az udvar gáláns volt: mind a város, amelynek határában a lelet előkerült, mind a két román pásztorfiú, 840—840 Ft jutalmat kapott. A kincset pedig szétosztották az udvari gyűjteményekben. Egészen 1884-ig csak a róluk készült — nem mindig pontos — met­szeteket láthatták a magyar kutatók, míg ebben az évben a közönség is megtekinthette a szilágysomlyói első kincs legnagyobb részét a Nemzeti Múzeum kiállításán-. Illetve — akkor még senki sem tudta, hogy ez csak az első kincs, öt évvel később, 1889. április 20-án krumplit ültettek Szilágysomlyón ,,Te- leszky Jozefine csorgó-utcai telkén”. Ekkor bukkant nap­világra a második kincs: csé­szék, fibulák, egy aranykarika és néhány kisebb töredék. Cse­rép nem került elő, mint az első kincs esetében: valószí­nű, hogy ezeket a tárgyakat vászonba burkolva ásták el. A régészeti leletek jelentős része sírokból származik. Elő­deink ugyanis szívesen helyez­tek el különböző tárgyakat a holttest mellett. Természete­sen nem azért, hogy megköny- nyítsék a régészek dolgát, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom