Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
MUZEOLÓQUS? Múzeológus. Legtöbb ember számára afféle modern elefántcsonttoronyban, csendes múzeumi szobákban dolgozó embereket idéz ez a szó. Sápadt, szinte testetlen hangzása van, mintha kevés köze lenne az élethez, ők hárman, akik most munkájukról vallanak, máshonnan indultak, más úton érték el, amit akartak. Muzeológusok. Munkájukon keresztül évezredek tartanak kapcsolatot a mával. KÖBMÉTEREKBEN MÉRT ÉLET SZENTLÉLEKY TIHAMÉRT úti előkészületek kellős közepén találom. A szombathelyi Isis szentély feltárója lázasan keresgél valamit. — így van ez — int felém tréfásan — állandóan keresek valamit. — Ezért lett talán régész? — Megfordíthatja a tételt. Csak azóta keresem a dolgaimat, amióta régész vagyok. Eredetileg jogász voltam, — mondja az immár megkerült könyvvel a kezében. — Igaz, gyerek koromban érdekelt mára művészet- történet, családom kívánságára mégis. (régi hagyomány volt ez nálunk), jogi doktorátust szereztem. Gyakorló jogászként dolgozott meg később a bölcsész diplomáért. A gyermekkor vonzódása egész életét betöltő szenvedéllyé vált. — Véglegesen csak 1953-ban mond. tam búcsút a jogászéletnek. Addig a Budapesti Bíróságon voltam elnöki titkár, és közben több ásatáson vettem részt. Kissé kirándulásként, mindig ideiglenes kikérővel. Ha jól akartam végezni a munkám, választanom kellett. S alig két esztendővel a döntő elhatározás után, épületalapozás közben, Szombathelyen előkerült az Isis-szentély első márványlapja. A leletmentő ásatásokhoz a veszprémi múzeum éléről Szentléleky Tihamért hívták meg. — Nem mindenkinek jut osztályrészéül, hogy ilyen nagy jelentőségű ásatást vezessen. Szerencsésnek érzi magát? — Nem. A véletlen igaz, sok jelentős felfedezésnek volt már elindítója, csakhogy ezek a véletlenek hosszú és szívós munka közben találnak rá az emberre. Szorgalom és kitartás nélkül a szerencse önmagában semmi — ez törvény. Tiszta és márványkemény szavak. Nem lepődöm meg rajtuk. Körülöttem minden, a szívesen végzett munka hangulatát árasztó otthon, megerősíti igazságukat. — Mit jelentett önnek az Isis-szentély feltárása, és mit jelent ma ez a munka? — Akkor is, ma is a teljes lehetőséget. Mi régészek köbméterekben mérjük az életünket, az én életemben Savaria tíz-tizenöt évet jelent. Szavakkal ki nem fejezhető, összetett örömet. A leletmentéstől az anyag feldolgozásáig, bemutatásáig, a fizikai munkától a szellemi munkáig minden benne van. Maga az élet. AZ EKE 6000 ÉVE BALASSA IVÁNT a Vajdahunyad-vár neoromán szárnyában keresem fel. Kinn hűvös a tavasz. A kerengő kettős oszlopait tartó oroszlánok kőbe meredten bámulják a szeles világot. — Pályámat két találkozás döntötte el — kezdi beszélgetésünket a Mező- gazdasági Múzeum tudományos főmunkatársa. 13
