Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)

1967. október

és pénzbüntetéssel sújtották, amikor Lajos Fülöp királyt a francia irodalomból vett hasonlattal élve, Rabelais mindent felfaló óriásaként Gar- gantuanak ábrázolta.

A parlamentet „Törvényhozó has”- nak nevezte, üléseiket üres komédiának tartotta. „Le a függönnyel, a bohózatnak vége!” Irta 1834-ben készített litográfiája alá, melyen a színpad hátterében az ülésező képviselőket látjuk, a rivalda fényében bohóc ruhában hajlong a király a közönség előtt.

Az uralkodórendszer félve a kimondott szó, a nyomtatott betű és az újságok hasábjain megjelenő kép erejétől, rendeletéivel az ő kezét is gúzsba akarta kötni, ezért grafikáin a szólás- és sajtószabadság védelmére kelt. „Ki ne kezdjetek vele” elmet adta annak a lapjának, melynek közepén kezeit fenyegetően ökölbe szorítva magaslik fel a szabad sajtót védelmező nyomdász. Az intés Lajos Fülöpnek szólt, kit a képen kísérői emlékeztetnek elődjének, az elűzött X. Károlynak sorsára. A gúny éle csupán a két királyt érinti, míg a munkás egyszerűségében is drámai feszültséget érzékeltető szoborszerű alakja mélységes komolyságot sugároz.

A megszigorított sajtótörvények miatt Daumier kénytelen politikai mondanivalója helyett más témákat keresni rajzai számára. Nagy, több lapból álló sorozatokban jellemzi kora emberét és egész társadalmát. Főhőse a párizsi kispolgár, kiszolgáltatott helyzetében is sokszor nagyképű, gyávaságában szemtelen, kisigényű, mégis tudálékoskodó, érzel- gő figurája, aki esetlenségében egyaránt szánandó és nevetséges. A „Jó polgárok”, „Párizsi típusok", „Házastársi szokások”, „Vadászat",

„Fürdőzők”, „Aktualitások” című sorozatai a napi eseményeket kísérik figyelemmel. „Az igazságszolgáltatás emberei”-t bemutató litográfiái a haszonleső, védenceiket kizsákmányoló ügyvédeket, a nevetséges’bíró- sági jeleneteket és ítéleteket figurázták ki. Könyörtelen realizmusával az emberi jellem gyengeségeit, ferde- ségeit boncolgatta, ezért Balzachoz szokták hasonlítani, ki hatalmas szatírájában, az Emberi komédiában.

Holdfény hangulat (1840)

az irodalom terén állított emléket kora társadalmának.

Az 1848-as februári forradalom és a királyság megszűnése után Daumier ismét készíthetett politikai tárgyú műveket. Új alakok jelentek meg lapjain, ezek: Prudhomme úr, a fel- lengző nagypolgár és Ratapoil, a lum- penproletáriátus képviselője, ki

részt vett Napoleon Lajos uralmának előkészítésében. Ratapoil groteszk figuráját egyébként Daumier agyagban is megmintázta, mint ahogy máskor is készített ilyen festett kis karikatúra szobrocskákat.

A porosz-francia háború, s ezt követően Napoleon Lajos császárságának bukása idején egyre élesedett Daumier politikai helyzet-képeinek hangja. Az ország összeomlását, a rettenetes pusztulást, romokat drámai erővel ábrázolta kőrajzain. „Átkozott év”-nek nevezte az 1872-es esztendőt, melyben a proletariátus forradalmát leverték, s ugyanekkor készült remek karikatúrája a párizsi kommün emlékétől rettegő jobboldali képviselőről, ki a vonatból kitekintve és a pályaőr piros zászlóját látván azt hiszi, hogy Verseilles- ben kikiáltották a kommunizmust. Daumiert öreg korában egyre gyengülő látása, betegeskedése visszavonulásra készteti. Valmondois-ban kis házacskájában régi kedvtelésének élve festi képeit.

Halála után festményein, szobrain, rajzain és fametszet illusztrációin kívül több mint 4000 kőrajzát vették számba. Ezen a hatalmas életművön végigtekintve láthatjuk, Daumier mindvégig figyelemmel kísérte korának társadalmi fejlődését, harcos egyéniségével leleplezte a visszásságokat s ezzel elősegítette a tömegek politikai öntudatosodását- Elmondhatjuk róla: a haladást szolgálva, kezében a művészet eszközei fegyverré váltak.

Kaposy Vera